Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)
16 VA telek (10 VA jobbágytelek, 24 zsellérre számítandó 3 telek, papi, tanítói és jegyző illetőség l-l telek) után járó belső telki, szántóföldi, rét- és legelőilletőséget tartalmazott. Az alperes földesurak a jobbágyság követeléseivel szemben három ponton emeltek kifogást: 1. Sokallották a zsellérek számát. 2. Sokallották a kiadandó réteket. 3. Elutasították a jobbágyoknak az erdei legelőre vonatkozó követelését, mivel az erdei legelő nagyobb részét a közbirtokosok között felosztották. Az úriszék 1847. május 15-én meghozta ítéletét. 1. A jobbágyság összes úrbéri illetőségét 10 VA telekben állapította meg. a) egy egész telekhez járt egy hold belsőség, amely ha házhelyben nem volt kiadható, akkor másutt pótolták, b) a szántóföldek egy telekre 22 holdban és három tagban metszendők ki. c) egy telekhez három kaszásnyi rétet és öt kaszásnyi réti földet állapított meg, ami nyolc holdnak felelt meg. e) A jobbágyi szántóföldek a helységtől nyugatra az Öregtilos aljai dűlőkből, a rétek azon dűlők alatti urasági rétekből adandók ki, így a jobbágyság föld-, rét- és legelőilletősége egy helyen lesz kiadva, f) A javadalmazott sorkívüliek részére a föld és rétbeli adományozást a földesurak megtagadták, g) A zsellérek számát 24-ben állapította meg, akiknek a földesurak kötelesek a legelőilletőséget kiadni, h) A község részére faluházhely adását a földesurak megtagadták, i) a Bika-rétnek a község csak a felét kapja meg, mivel a földesurakkal való közös bikatartás az elkülönözéssel megszűnt. 2. A jobbágyság egy telek után 16 hold legelőt, összesen 244 holdat követelt, amit az úriszék elutasított. A jobbágyság, a zsellérek, a református lelkész, a tanító és a jegyző legelőilletőségét 15 2 /s telekre, telkenként kilenc holdban, összesen 137 Vi holdban állapította meg, amit az Öregtilos erdőben metszettek ki. Ez azt jelentette, hogy az Újtilos erdőt és legelőket nem vonták be az elkülönözésbe, figyelembe vették azt, hogy itt volt a legelőilletősége az 5 /u részen álló közbirtokosoknak, akiknek csekély kivétellel sem jobbágyaik, sem zselléreik nem voltak, s ugyaninnen járt a 7 /i2 részen álló közbirtokosok majorságaihoz is a legelőilletőség. Az úriszék ítéletét Veszprém vármegye úrbéri törvényszéke csak egy pontban módosította: a jobbágytelkek után járó legelőilletőséget kilenc holdról tíz holdra emelte. Az ítéletet 1856. március 8-án Veszprém megye cs. és kir. úrbéri törvényszéke is jóváhagyta. Az 1847. évi elkülönözés idején Berhida úrbéresei: egésztelkes (1 fő): öreg Markó József; 4 k telkesek (5 fő): Fa Ferenc, Karanczi János, ifj. Markó József, Vas István, Vas János; 2 /s telkesek (27 fő): Bencze János, Csonkás János, Fa István, Fa József, Józsa Ádám, Józsa István, Karanczi István, Karanczi József, Kovács János, Kovács Mihály, Kovács Péter, Kovács Sándor, Könczöl János, László János, Márkus József, Meleg József, Orbán Istvánné, Orbán János, Puskás József, Simon János, Somogyi István, Somogyi Péter, Somogyi Sándor, Sótonyi János, Vas Péter, Velegi János, Vida István; zsellérek (24 fő): Bencze Imre, Berki János, Fa Ferenc, öreg Fa József, Füst József, Hollós Pál, Horvát Márton, Kertai József, Májer András, Márkus József, Molnár József, Nagy János, Ónodi Pál, Orbán János, Pákozdi József, Sárai József, Somogyi István, Somogyi Mihály, Szabó Pál, Tót Péter, Varga István, Varjas Ferenc, Vági Ferenc, Vámos István.
