Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)
Végül 1767. március 11-én végrehajtást igazító per indult Kálóz, Túzok, Bercseny birtokok miatt. A per a közbirtokosok vereségével végződött. 57 A több községbe széttelepült peremartoniak nem nyugodtak bele a török korban megszerzett falujuk elvesztésébe, s 1783. február 15-én II. József kegyelméből novi cum gratia pert indítottak. A per kitűzését 1791-ben Végh István és Kovács István kérte az uralkodótól. 58 1 791-ben a szentkirály szabadjai Tuba Sándort bízták meg az ügyük folytatásával, két nemesi telekről kötelezvényt is aláírtak neki a per sikeres befejezése esetére. 59 1 796-ban Losonczy Farkas György kapott megbízást az ekkor már 23 helységben élő volt peremartoni nemesektől. 60 1821- ig nem történt semmi az ügyben, mert a per elkallódott. Emiatt Losonczytól 1822- ben elvették a per vitelét és a folytatásához szükséges iratokat. 61 1841. március 3-án Kis János csajági lakos és társai folyamodtak a veszprémi káptalan ellen elvesztett pörük megújításáért, s az uralkodó 1841. december 2-án rendelkezett a per újraf elvételéről. 62 1848-ig azonban már nem történt a perben semmilyen előrelépés, s maguk a volt peremartoniak is 1846-ban már a káptalannal való kiegyezést keresték. 1846. július 3-án Szilasbalhásról Losonczy Farkas János azt írta az ügyvédjének, hogy a 40 000 forintot megérő keresetben ő és testvérei az életkoruk miatt inkább kiegyeznének a káptalannal. 4000 pengőforintban megpróbált kiegyezni a káptalannal, de nem sikerült. 1846. szeptember 2-án a volt peremartoni családokból 15 személy szintén azt nyilatkozta, hogy hajlandó lenne egyezséget kötni a káptalannal. 63 Peremarton telepes község Miután a veszprémi káptalan megnyerte a Peremartonért folytatott pert, a nemesek elköltöztek és egy üres falut hagytak maguk után. A káptalan nem késlekedett a falu betelepítésével, 1759. április 14-én 12 árendás személlyel szerződést kötött Peremarton új telepesekkel való „megszállítására". A 32 esztendőre szóló szerződésben a káptalan a helység összes haszonvételét, beleértve a kilenced és tized, malmok, kocsmák, mészárszékek, sör- és pálinkamérés jövedelmét is, átengedte a telepeseknek, akik a szerződés szerint mindezekért 1300 forint évi árendát tartoztak fizetni. Mivel a telepesek Szent György-napon, azaz április 24én költözhettek be a nemesek által üresen hagyott házakba, ezért az első esztendőben csak 500 forintot fizettek. Az uraság fizetség nélkül átengedte nekik az irtásföldeket és az irtásréteket is. A telepeseknek azt is engedélyezte, hogy a házaik árát részletekben, törvényes kamat mellett törlesszék. Az újonnan megszerzett házak eladása esetén a vételárból tizedet kellett adni az uraságnak. A káptalan a helység bírájának jelölésében, a büntetéspénzek elosztásában és az elöljárók számadásainak ellenőrzésében fenntartotta magának a földesúri jogokat. A több példányban fennmaradt telepítési szerződésnek vagy kontraktusnak a veszprémi káptalan számadáskönyvében feljegyzett szövege: „Mi, veszprémi káptalan adjuk tudtára és emlékezetül mindazoknak, a' kiket ezen dolog most vagy jövendőben illetne, hogy minekutánna zűrzavar, háborús üdőknek mostohasága által tőlünk elidegeníttetett ezen nemes Veszprém vármegyében lévő Peremarton nevezetű helységünket s javunkat hosszas és költséges törvénykezésnek óhajtott végével, úgymint a' felséges Táblának törvényes
