Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
I. Régészeti korok
Állataik között első helyen a szarvasmarha állt, a juh és a sertés követte fontosságban. A lelőhelyeken többnyire vadállatcsontok is előkerülnek a vadászat bizonyítékaként. Elsősorban földműveléssel foglalkoztak, meghatározóan gabonatermesztéssel. Szántóföldjeik a falvak közvetlen közelében lehettek. Lelőhelyek: 1. Kiskovácsi-Pulykaistálló 3 a Cinca-patak partján. (1. ábra 1.) 2. Szőlők alja az előbbitől északra, 1 km-re a Séd mellett - vasútépítéskor találtak már ott leleteket 4 , 1964-ben pedig a felszínen 400 m hosszan több korszakból származó telepjelenségeket. 5 (1. ábra 2.) Egy tál peremtöredéke alapján a legkorábbi réteg a vonaldíszes kerámia kultúráé. Ettől északra 3 km-re, már Ősi határában volt a következő lelőhely a Séd partján. 3. Túzoktelek 6 - a Káloz-patak partján lövészárok falában találtak 1965-ben cserepeket. (1. ábra 3.) Papkeszitől Ősi felé haladva pontosan 3 km-enként találjuk az egykori falvakat, kivéve a Cinca mellettit, mert az csak 1 km-re fekszik a szomszédjától. Igen sűrű településhálózat ez, nem tudhatjuk persze, hogy a falvak teljesen egykorúak voltak-e. Ha megvizsgáljuk a kultúra elterjedési területét, másutt is azt tapasztaljuk, hogy egy-egy csoportban sok kis lelőhely van, a kis csoportok nagyobb csoportokat alkotnak, melyek között széles lakatlan területek húzódnak. Vizsgálatok szerint egy falu határát a legintenzívebben 1-1,5 km sugarú körben használták. Ez alapján az itteni falvak birtokolták az éppen megfelelő életteret. Nem tartották állataikat ugyan istállóban, következésképpen trágyázni sem trágyázták a szántóföldet, de kísérletek alapján ismert, hogy az akkori technológiával trágyázás nélkül sem merült ki a szántó. Az újkőkor második felében folytatódott az élet a berhidai határban. A vonaldíszes kerámia kultúrát a lengyeli kultúra követte. Köztük rövid ideig élt egy Horvátországból betelepült idegen kultúra is a Dunántúlon, annak azonban alig ismerjük lelőhelyeit. Berhidához legközelebb Sólynál találunk egyet. A lengyeli kultúra településhálózatára jellemző, hogy nem olyan sűrű, mint a vonaldíszes kerámia kultúráé. Berhidán is ezt tapasztaljuk, csak két lelőhelyet ismerünk. A legközelebbi Papkeszi határában, kb. 5 km-re délnyugatra található. Talán nagyobb élettér kellett egy-egy településnek. Mindenesetre abban az időben előtérbe került a szarvasmarha-tenyésztés, ezzel megnövekedett a legelőszükséglet. A falvak képe alig változott, csupán a házak kevésbé hosszúak voltak. Lelőhelyek: 1. Szőlők alja 7 , ahol már a vonaldíszes kerámia kultúra is élt, a lengyeli kultúrának egy nagyobb telepét találjuk festett kerámiával. A lelőhely kiterjedését mutatja a Magyarország Régészeti Topográfiájában Hegedűs-földek 8 lelőhelyként közölt adat, ami minden valószínűség szerint a Szőlők alja lelőhelyhez tartozott. (1. ábra 4.) 2. Szennyes-hegy a legnagyobb őskori lelőhely a Séd partján Berhida környékén (1. ábra 5.), amely még tovább folytatódik Ősi felé. 9 Szintén festett táltöredéket találtak itt 1964-ben, továbbá egy csőtalpas tál töredékét. Ritka, hogy felszínen
