Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
Utóbbin a tisztítótűzben szenvedőknek skapulárét nyújt a Gyermeket ölében tartó Szűzanya. Míg előbbi középkori és barokk hagyományokat eggyé olvasztva örökített tovább, addig utóbbi a XVII. századtól általánosan elterjedt ábrázolási típus volt. 53 Mellettük gyakori volt a Krisztus kereszthalálát megjelenítő kép is, a kereszt tövében Máriával, Jánossal és Mária Magdalénával. Ez az ábrázolás a középkor óta több változatban elterjedt. Természetesen ezek a képek többségükben színes litográfiák voltak, szerény kivitelű munkák, de értékük nem ebben rejlik, hanem a vallásos életben betöltött szerepükben. Mindezek mellett egy-egy Jézus Szíve, Mária Szíve kép, festett gipszszobor, egy-egy segítőszent és védőszent képe ugyancsak előfordult. A második világháborút követően megfogyatkozott a szakrális ábrázolások száma, sőt egyes házakból végérvényesen eltűntek. A korabeli közösség vallásossága fejeződött ki a szabadtéri szakrális környezet emlékeinek állításában, amely az épített környezet része. 54 Ez a szakrális táj az egyén és a közösség vallásos érzületét erősítette 55 , de Berhidán meglehetősen szegényesnek mondható, nem úgy, mint pl. a német falvakban vagy egyes Balatonfelvidéki településeken. Összességében két szobor és négy feszület áll mindössze itt, a nagy lélekszámú faluban. A Rákóczi utca elején látható Szent Flórián szobra, amelyet a község állíttatott a múlt században (8. kép). A hagyomány szerint Peremartonban hatalmas tűzvész pusztított, amely csodával határos módon Berhidán megállt. Ekkor emeltették hálából és tűz elleni védelmül Szent Flórián szobrát, amelyet bántai fehér homokkőből faragtak. Ezt nevezik „szomjas kő"-nek. A szobrot, amely erősen megkopott, minden esztendőben Flórián napra az asszonyok lemeszelték. Előfordult, hogy ősszel is fehérre meszelték. A háztetőről felcsapó lángokat pirosra, a dézsából kiömlő vizet pedig kékre szokták festeni. A szent névünnepén, május 4én a szobrot virágkoszorúval is feldíszítették. Környékét mindig rendben tartották, bár virágokat ide nem ültettek, mivel füves terület közepén áll a szobor, ahol libákat szoktak legeltetni, s a gyermekek is szívesen játszottak itt. Fákat viszont telepítettek köréje, azonban az 1950-es években a helyi tanácselnök ezeket kivágatta. Az utóbbi három-négy esztendőben a tűzoltók gondozzák a szobrot, akik nem engedik meg kifestését. Kiskovácsi felé található a gyónási titok vértanújának, a hidakat, vízimalmokat oltalmazó és a vízen járókat pártfogásába vevő Nepomuki Szent Jánosnak a szobra (9. kép). Mint a magyar nyelvterületen sokfelé, itt is út mellé állították. A szobrot és környékét az itt lakók gondozták rendszeresen: virágot ültettek köréje és tövébe vágott virágot is elhelyeztek, vízbe téve. Út menti feszület kettő található: az egyik az Ősi úton, a másik a peremartoni falurész szélén (10. kép). Ezeket mindig virágozták, hetente tettek eléjük friss virágot. Aki arra járt, nem mulasztotta el, hogy virágot vigyen a feszülethez. Az út széli keresztállítás szokása egyébként Európa katolikus népességénél, valamint az egész magyar nyelvterület katolikus közösségeiben általános szokás volt 56 , sőt mára sem veszett ki gyakorlata. Valójában meglepő, hogy a római katolikus többségű Berhidán csupáncsak ilyen csekély számú szabad téren álló kereszt található. Ezeken kívül áll még egy kőfeszület a templom előtt, egy pedig a temetőben. A közösségi hitélet a templomi alkalmakon túl a búcsújárással, azaz bizonyos kegyhelyek közös felkeresésével teljesedett ki. Mozgatórugói a vallásban, ki-
