Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

X. Egyházak és intézményeik

totta a lelkész fizetését. Nánay Sándor egyházközségi elnök vezetésével kultuszbizottság is működött, az iskola ügyeit intézte, míg azt - rövid időre - nem államosították. 1919. november 2-án az egyházközség megünnepelte a lelkészség felállításának első évfordulóját. Luttor Ferenc beszámolt a hitélet örvendetes fellendüléséről, fejlődéséről. Megállapította, hogy a Tanácsköztársaság idején az egyházközség kitartott egyháza mellett, eltekintve Fenyves József tanító elpártolásától, aki levonta viselkedésének következményét és állásáról lemondott. A megüresedett tanítói állásra nyilvános pályázatot hirdettek, amelyen Baán László kishantosi tanító nyerte el az állást. Már a megemlékezéskor elérkezettnek látták az időt arra, hogy a lelkészséget plébániává szervezzék. Ehhez első teendő a Canonica Visitatio (Kánoni Látogatás) összeállítása volt. A hívek ismét készségesen vállalták a plébánia minden javadalmazásáról való gondoskodást. Sőt Cs. Darab József indítványozta a kápláni állás megszervezését, mert egyetlen pap nem tudta ellátni a lelkipásztori teendőket. Ezt azonban a főpásztor paphiány miatt nem tudta teljesíteni. Luttor Ferenc ekkor megindította a plébánia területén működő két állami iskola, a füredi fiúpolgári és az arácsi szeretetházi elemi iskola mellé a hitoktatói állás megszervezését, amely évek múlva megvalósult. Az 1920. esztendőről szóló beszámoló szerint a hívek egyre öntudatosabban, buzgón vettek részt az egyházközség életében és munkájában: növekedett a szentgyónások, szentáldozások száma, mélyült a katolikus öntudat. Harangok beszerzésére is gondoltak, sőt már a gyűlésen megindult a gyűjtés. Amíg ez eredményre vezetett, a tihanyi apátságtól kölcsönkérték két évre a telepi kápolna kisebb harangját. Ezt az apátság készséggel teljesítette is. Ezen a filiabeliek, az arácsiak is felbuzdultak és megvették a reformátusok harangját, amelyet az arácsi templom búcsúnapján, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén áldott meg Luttor Ferenc. Az iskola fejlődése miatt megszervezték a harmadik tanítói állást. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium ennek feltételéül szabta, hogy az egyházközség építse meg a harmadik tantermet. Ezt csak ügy tudták teljesíteni, hogy az iskola nagyobbik termét kettéosztották. Ezután megválasztották tanítónak Darnay Erzsébet okleveles tanítónőt, aki 1922 őszén megkezdte munkáját, és évtizedekig tanított. 93 éves korában halt meg, 1993 márciusában. A következő évben 120-ra csökkent a beiratkozottak száma, ezért a VKM elrendelte egy tanítói állás megszüntetését. A határozat végrehajtását az egyházközségre bízta. Az első számú tanítói állás javadalmasa, Szőke Dániel nyugdíjba készült, így őt nyugdíjazták. A kántori állásban Baán László lett az utóda. Közben Luttor is megkapta a régóta várt lelkipásztori segítséget. Megszervezték a hitoktatói állást. Erre a főpásztor Kertész Kálmán országosan ismert pap-írót nevezte ki 1923. április l-jével. Működése nyomán a polgári iskolában megalakult a Mária-kongregáció. A helyi lelkész vezetésével működött leánykongregáció is. Kertész Kálmán később Oskü plébánosa lett, s 1940-ben Kassán halt meg. 1924. február 10-én az egyházközségi gyűlésen Luttor Ferenc bejelentette, hogy a szükségtemplom már nem elegendő a hívek befogadására, és így szükségessé vált egy űj templom építése. „A hívek kegyelete, szent vallásunk megbecsülése megkívánja, hogy az eddigi szükségtemplom helyett megfelelő Isten-háza épüljön ezen a helyen, melyet a minap megalakult egyházközség e célra kezdettől fogva kijelölt." A gazdasági viszonyok miatt a nehézségek szinte elrettentőek, állapította meg az elnöklő lelkész, de számítani lehetett a hívek támogatására és áldozatkészségére. Az építendő templom tervezésére a lelkész felkérte Fábián Gáspár országos hírű tervezőépítészt, aki a tervezést díjtalanul elvállalta.