Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

XI. Balatonfüred irodalmi életének nagy korszakai (Ács Anna)

és Gárdonyi Géza regényeinek, novelláinak is csupán divatos háttere Füred. Tagore füredi gyógyulásának emléke egy négysoros verse, amelyben 1926. november 6-i parkbeli faültetését örökítette meg az elmúlás fölötti fájdalmával. Krúdy Gyula, aki többször megfordult Füreden s 1927 tavaszán a szanatóriumban gyógykezeltette magát, novelláiban idézte meg a reformkori település különleges hangulatát. Számára a gyógy- s fürdőhely Jókait is idézte, felkereste az író egykori „uradalmát". Látogatásáról írt novellája sejtelmes, merengő, Jókai hiánya felett érzett fájdalma árad belőle. Valóban: Jókai betölthetetlen űrt hagyott maga után Füreden. Távozásával olyan szellemi közeg szűnt meg a fürdőhelyen, amelyet az ő jelenléte indukált. Sem nyaralótulajdonosként, sem állandó lakosként többé senki sem vehette át szerepét. A két világháború közötti években Zászlós Márta költő, zongoraművész két verseskötetének kiadásáról van tudomásunk. A költő évekig élt Füreden, a vidék „bűvös hatása alatt ajzotta fel lantja húrjait". Kertész Kálmán helyi hitoktató, a Balatonfüred című lap főszerkesztőjének drámáit Füreden és sok helyütt az országban sikerrel játszották, közülük több, mint a Tündérek a földön című, nyomtatásban is megjelent. Kertész francia novellafordításait rendszeresen közölte lapja. Gazdasági rovatvezetője, Somogyi Imre főleg hazafias érzelmű versekkel jelentkezett. Füred irodalmi életének kiemelkedő eseménye volt a Magyar írónők 1929. Julius 7-i estélve a gyógyteremben. 19 magyar írónő vonult fel a pódiumra és olvasta fel saját verseit, novelláit, mesefeldolgozásait. A következő év augusztusában a Magyar írónők Köre füredi üdülőházuk javára hangversenyt rendezett, amelyen irodalmi művek is felhangzottak. 1932 májusában a budapesti világkongresszusra összegyűlt írók közül mintegy háromszázan Füredre kirándultak. Cs. Darab József községi bíró üdvözölte a harminc nemzet íróinak elitjét, akik díszkapun át a feldíszített fürdőtelepi úton vonultak le a tóhoz. Maradandó nyomot azonban sem az irodalmi estélyek, sem a világkongresszus íróinak látogatása nem hagyott a település kulturális életében, inspiráló hatásuk sem érezhető. A füredi Helikon, a Liptdk-ház irodalmi szalonja Lipták Gábor, végzettségére nézve közgazdász, a két világháború közötti években kezdett publikálni az ismertebb napilapokban. Balatonfüredre nősült, a fürdőtelepen telepedtek le az 1940-es évek elején felesége családjának, a neves Gyapayaknak a múlt század második felében épült, szőlőskerttel, gyümölcsössel körülölelt villájában. A Lipták házaspárt rövid idő múltán szerteágazó kapcsolatai, barátságai, tekintélye révén a település nevezetes polgárai közé sorolták. Házukat a hozzájuk rendszeresen visszatérő íróvendégek kezdték először irodalmi szalonként emlegetni. Az elhíresült hajlékot a házigazda haláláig, 1985-ig mintegy negyven éven át felkeresték a közeli és távoli barátok, művészek és írók, érdeklődő civilek. Gyakori vendég volt a házban Egry József, Ferenczy Béni, Bernáth Aurél, Borsos Miklós, Szántó Piroska, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Illyés Gyula, Németh László, Berda József, Déry Tibor, Passuth László, Örkény István, Pilinszky János, Dobozy Imre, Weöres Sándor, Keresztury Dezső és Boldizsár Iván. A felsorolást hosszan folytathatnánk s kiegészíthetjük külföldi írókkal, így Robert Graves-sel, Salvatore Quasimodóval. Mint Lipták Gábor írta, fogadták „mindazokat, akik a szellem és kultúra hívői és ismerői voltak". A házigazdák vendégkönyvei az óriási forgalmú ház - amelyet Keresztury Dezső tréfásan Lipták-féle rendező pályaudvarnak nevezett - dokumentumai. Tíz maradt ránk belőlük, a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi őket becses ereklyeként. A gratulációkat,