Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

könnyen leszakadnak egy védekező öncsonkítás (autotomia) következtében. A leszakadt lábak még hosszú ideig furcsa kaszáló mozdulatokkal rángatóznak, erről kapták magyar nevüket. Általában ragadozók, bár növény- és korhadékevő is akad közöttük. A Péter-hegyről került elő az apró termetű magyar kaszáspók (Zeichens hungaricits), melynek elterjedési területe a Kárpát-medence. A PÓKOK (ARANEAE) teste szintén elő- és utótestre tagolódik, négy pár lábuk, 6-8 egyszerű szemük van, a közép- és oldalszemek elhelyezkedése jellemző az egyes családokra. Kétízű, csípőkaromban végződő csáprágóik - melybe méregmirigy nyílik segítségével kapják el és ölik meg zsákmányukat. Szövőmirigyeik váladékával, a pókfonállal - melynek szakítószilárdsága vetekszik a legjobb acéléval - burkolják be petéiket (kokon), változatos fogóhálókat szőnek belőle, repítő fonalként útra kelnek vele stb. Valamennyi faj ragadozó, főleg rovarokat zsákmányolnak. A Péter-hegyről került elő az AKNÁSZPÓKOK (CTENIZIDAE) egyetlen közép-európai képviselője, a magyar aknászpók (Nemesin pannonica). A karsztbokorerdőkben, sziklagyepekben élő melegigényes, ritka faj elterjedési területe a Balkán és Magyarország. A talajba Y alakú tárnát ás, ennek egyik szárát később eltömi, a másikra pedig csapóajtót készít. Éjjel jár zsákmány után. A feltűnően erős csáprágójú, éjszaka vadászó FOJTÓPÓKOK (DYSDERIDAE) közül csak szórványosan fordul elő hazánk sík- és dombvidékein a vörösfejű fojtópók (Dysdera uinnii). A dél- és délkelet-európai elterjedésű faj nappal avarban, kövek alatt tartózkodik. Előkerült még a területről a Dysdera erythrina és a vörös rablópók (Harpactea rubicunda). A BIKAPÓKOK (ERESIDAE) családjának egyetlen hazai képviselője a bikapók (Eresus cinnabarius). A hímek tűzvörös potrohát négy fekete petty díszíti (15. ábra), a nőstény teste egyszínű fekete, barnásfekete. A földbe vájt, néhánv cm hosszú, szövedékkel bélelt tárnákban laknak. Változatos alakú, testnagyságú, feltűnően tüskézett lábú fajok tartoznak a KERESZTESPÓKOK (ARANEIDAE) szín- és formagazdag családjába. Egyes fajok esetében a nőstények jóval nagyobbak a hímeknél. A család minden tagja mestere a hálószövésnek, pompás kerekhálókat készítenek. Gyakori a területen a másfél centiméterre is megnövő koronás keresztespók (Araneus diadematus), vagy a nádi keresztespók (Larinioides comutus), mely a nedves erdőszegélyek, nádasok jellegzetes pókja. Európában, Ázsia nyugati részein és Észak-Afrikában honos a rés-keresztespók (Nuctenea umbratica). Az éjszaka aktív faj csertölgy kérge alól került elő. Rendkívül dekoratív megjelenésű a sárga, fekete, fehér csíkos potrohú darázspók (Argiope brueunichi). Az eurázsiai és észak-afrikai elterjedésű faj a nedves, nyirkos, vizenyős területek lakója. Hálója jellegzetes, közepe sűrű szövésű és egy vagy két X alakú fehér beszövés díszíti. Kisméretű, karcsú, erősen tüskézett vékonylábú fajok tartoznak a VITORLÁSPÓKOK (LINYPHIIDAE) családjába. Bokrokon, növények alján, avarban készítik jellegzetes vitorlahálóikat. Nyirkosabb lombos erdőkben fordul elő a közép-európai elterjedésű Centromerus serratus, mely nem gyakori. Közép-és Dél-Európa az elterjedési területe a száraz élőhelyeket kedvelő Leptyphantes coUiiuisuak. A TÖRPEPÓKOK (THERIDIIDAE) családjának tagjai közepes vagy nagyon kicsi testű, viszonylag hosszú lábú állatok, színük fénylő feketésbarna vagy színesen mintázott. Valamennyi fajuk sző fogóhálót. Erdőszéleken, mohában, avarban él a Robertus neglectus, melynek kifejlett példányaival egész évben találkozhatunk. A csonka törpepók (Episinus tnincatus) alacsony növésű cserjékre, bokrokra szövi hálóját.