Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
XIII. A Savanyúvíztől a világfürdőig (Lichtneckert András)
Anna-bált több helyen is rendeztek az országban, de a füredi Anna-bálok lettek a leghíresebbek. Esős-sáros időben a leányokat hordszéken szállították a bálterembe. Az önkényuralom éveiben rendezett bálokon a magyar szellem, a palotás és a csárdás tüntetően divatozott. Az első világháború előtt az Anna-bálok elveszítették jelentőségüket, miután Füred gyógyhely, a „szívbetegek Mekkája" lett. 1954-ben a Hazafias Népfront és a Megyei Idegenforgalmi Hivatal kezdeményezésére felújították az Anna-bálok hagyományát. A nevezetes eseményre 1954. augusztus l-jén került sor a Balaton étteremben. 1957-ben több mint ezer bálozó vonult fel az Anna-bálon. 1957 után az Annanap előtti szombaton rendezik a bált, és az 1862-ben bevezetett szokást felelevenítve, megválasztják az Anna-bál Szépét, aki megkapja a nagy aranyalmát. Az első Anna-bál Szépe Farkas Éva füredi leány volt. 1975-ben rendezték a 150. Anna-bált. 1 Jegyzetek 1. E rövid összefoglaló elkészítésénél a fürdőteleppel, a savanyúvízzel, a gőzhajózással, a színházzal és az Anna-bálokkal foglalkozó könyvtárnyi irodalomból elsősorban 5örös Pongrác: A tihanyi apátság története. II. Bp. 1911., Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Adalékok Balatonfüred történetéhez a kezdetektől 1945ig. Veszprém, 1988., Füzes Miklós-Sági Károly-Zákonyi Ferenc: A balatoni gőzhajózás 125 éve. Kecskemét, 1971., Hucli lózsef: Balatoni fürdőkultúra a reformkorban. Zalai Gyűjtemény 28. Zalaegerszeg, 1989. 109-1 34. c. munkákra támaszkodtunk. A Flaskár Andrással kötött szerződések lelőhelyei: Veszprém Megyei Levéltár. Veszprémi káptalan hiteleshelyi jegyzőkönyvei (Protocolla authentica). 1702. Nr. 88. és 1718. Nr. 92. Az Oesterreicher által épített fürdőházra vonatkozó iratok: Veszprém Megyei Levéltár. A Tihanyi Apátság levéltára. Actorum et correspondentiarum... Fasc. VII. Nr. 806. Ebben az ófalu/óváros történetét feldolgozó kötetben hosszabb lélegzetű írás közlésére terjedelmi okok miatt nem volt lehelőség. Egy újabb, hosszabb terjedelmű közlés előtt mindenképpen el kell végezni a tárgyra vonatkozó teljes levéltári forrásanyag feldolgozását, ami az eddig megjelent rendkívül gazdag szakirodalom ellenére sem történt meg.
