Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

XII. A nemzeti sport élvonalában

ML A wmis<tf& §(p®QfH ellwDQMillAsiQö BALATONFÜRED SPORTÉLETE A KEZDETEKTŐL 1945-IG* Sipőcz József A vitorlázás és a hajóépítés kezdetei Az államalapítást követő évszázadokban a „lovas nemzet" kevéssé vette igénybe a Balaton adta közlekedési és szállítási lehetőségeket. Apró bödönhajók közlekedtek a tavon, ezek szállítottak árut, időnként embereket egyik megyéből a másikba. A török időkben a Balaton a dunántúli védelmi vonal részét képezte. Csak hajóval lehetett átkelni rajta. A törökök evezős és vitorlás hajókat hoztak magukkal, hogy segítségükkel foglalják el a tó északi oldalán fekvő magyar végvárakat. Tervük nem sikerült, mert a tihanyi és a veszprémi naszádosok visszaverték a török hajóhad támadásait. A törökök kiűzése után hosszú ideig csak halászcsónakok járták a tó főleg part menti, sekélyebb vizeit. Egészen a XVIII. század közepéig nem közlekedett nagyobb hajó a Balatonon. Ekkor ismerte fel a keszthelyi Festetics család az olcsó energiával hajtott vitorlás hajók gazdasági jelentőségét. 1755-ben vízre tették a Kristóf nevű hajót, amely Kenéséről sót, s alkalmanként Keszthelyre utasokat is szállított. A század végén a Festetics család Fenékpusztán kereskedelmi vitorlás flottát hozott létre. 1797-ben Festetics György megépíttette a kor legnagyobb és legszebb balatoni vitorlását, mely a Főnix nevet kapta. A tengeri vitorlásokhoz hasonló, háromárbocos hajót somogyi tölgyfából építették a Triesztből hozatott hajóácsok. A vitorlák mellett evezőkkel fokozták a hajó sebességét. Vízre juttatása nagy társadalmi esemény volt. Hazai és külföldi írók és költők dicsőítették a hajó szépségét és méltatták a hazai vízi szállítás és kereskedelem fejlesztésében utat mutató Festetics György érdemeit. A Főnix is só- és személyszállító hajó volt, de a gróf és családja gyakran kirándulásokat is tett a vitorlással. Útjára sokszor magával vitte hazai és külföldi vendégeit. Festetics György halála (1819) után véget ért a Balaton második hajózási időszaka. A Főnixet szétszedték, az előbb épített hajók már korábban tönkrementek. 1835-ben egyetlen kereskedőbárka sem járta a Balatont. A reformkor nagy hazafiai sokat foglalkoztak a balatoni hajózás gondolatával. Kossuth 1842-ben a Pesti Naplóban szomorúan írta: „Az embernek a szíve fáj, midőn e roppant vízre tekint. Oly holt, minő csak Palesztinában a megátkozott Holt tenger lehet... Volna csak másutt a tó, amarra nyugat felé a virító városok körítenék, s fürge gőzö' -\ labdarúgás történetét a kezdetektől Burka Tibor és Glatz László e kötetben megjelent tanulmánya tárgyalja.