Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

XI. Balatonfüred irodalmi életének nagy korszakai (Ács Anna)

című verseskötete 1788-ban frissen került ki a nyomdából Pesten - és irodalmi szervezkedésének szándéka, amely túlmutatva szűkebb környezetén, Erdélyre is kiterjedt. A füredi-szántódi poéta felnézett barátjára, aki szintén a szabadkőműves eszmék őszinte híve volt. Horváth rajongó szeretetet érzett iránta, Kazinczy leveleinek minden szava erősen hatott rá. Úgy érezte, barátja bevezeti őt a költészet igazi világába. Magasabb igényt ismert meg Kazinczyval való levelezése által, s Kazinczy biztatása növelte poétái ambícióit. Kazinczyhoz s másokhoz írt leveleiben beszámolt hétköznapjairól is. 1789 februárjában még feleségével vett részt Pápán a nemesek bálján, aztán a „farsangfarka végén", a „bolondok napján" cselédeit vendégelte meg Szántódon. Majd a gazdaság gondjai kötötték le: szénája egy része eladatlan maradt, hatvanezer kéve nádat kellett volna learattatnia a befagyott tavon, ám hirtelen olvadni kezdett. E/ év elején értesült a Magyar Kurír című lap pályázati felhívásáról egy magyar nyelvű pszichológiai könyv megírására. A felhívás serkentőleg hatott rá. A készülő pályamunkához szakkönyvekre lett volna szüksége a nagy könyvtáraktól elzárt gazdálkodó-költőnek, aki jórészt csak éjszakáit fordíthatta irodalmi tevékenységre. Amikor hírét vette Kazinczy tervezett bécsi útjának, s ennek kapcsán füredi látogatásának, két alapvető munkát kért tőle. Kazinczy végül ekkor nem jutott el Füredre, a kért könyvek sem érkeztek meg sem tőle, sem később Rádaytól. Az év végén fejezte be a mű írását sok nehézség árán, a pályadíj elnyerésében már nem is bízva. Ez év júliusában verses levelet írt „egy Méltóságos Hazafinak", Széchenyi Ferencnek a magyar nyelv ügyében. Szántódról küldte az arácsi kastélyában nyaraló főűrnak. Személyesen is beszélhetett vele az akkor éppen Füreden tartózkodó Péczeli József társaságában a hazai nyelv és irodalom fellendítésére vonatkozó terveiről. A társalgás nem volt eredmény nélküli: megállapodtak idegen nyelvű, általuk fontosnak tartott könyvek magyarra fordíttatásának módjairól. Közben Horváth már dolgozott verses csillagászati szakmunkáján is, amely a Leg-rövidcbb nyári éjtszaka címet kapta. A vizsgálatokat, csillagászati megfigyeléseket Füreden végezhette a Tamás-hegyen. Gróf Széchenyit kérte fel a mű bécsi kinyomtatására, ha a gróf alkalmas nyomdászt talál hozzá. De Széchenyi - nyilván a bécsi, csillagászathoz nem értő költők kedvezőtlen bírálata után - nem vállalta a kiadást. 1789-ben Füredről kelt levele Batsányi Jánoshoz, aki Ányos Pál verseit gyűjtötte össze kiadásra. Megemlékezett benne barátságukról, verstani témájú beszélgetéseikről s dicsérte Batsányi nemes szándékát. Nyáron betegség kínozhatta a füredi költőt, amely halálfélelmet ébresztett benne s lelkiismeret-furdalást: „Édes Hazám haszon nélkül így szűnjek meg lenni?/ Holott, ha valaha, most-most kellene hasznot tenni" - írta Széchenyi Ferenchez címzett levelében. Ez év október 31-én végre meglátogatta barátja, Kazinczy Ferenc. Váratlanul érkezett, Horváth nem is sejthette a neves, régóta várt vendéget, aki Füreden kereste. Szántódon lelt rá munka közben, gyertyafénynél, amikor az óra már elütötte a tizenegyet. Fél napot töltöttek együtt másnap Füreden a cudar, esős időben. Beszélgetéssel múlathatták az órákat, mert a fürdőhöz sem mentek ki, és Kazinczy csak messziről láthatta barátja épülő nagy házát. 1789. november 19-én Horváthot szabadkőművessé avatták. Árion néven a Zala megyei kis társaság titkára lett. A következő évben magánéletének gondjai, a gazdálkodás keservei erőteljesen gátolták literátori tevékenységét. Füredi és szántódi birtokát elválasztotta a Balaton, 1788-ban elhunyt apjától reámaradt földjei is távol feküdtek. Szárazság pusztított, szántódi árendája esedékes részét alig tudta előteremteni. Zákonyi Ferenc füredi keletkezé-