Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

A Nagy-mező a lelőhelye a főleg homokos területeken élő, mediterrán elterjedésű rövidfejű üvegszárnyú-poloskának (Brachycaremis tigrinus). Az Alföldön meglehetősen gyakori, a Bakonyból viszont csak néhány példánya került eddig elő, szinte kizárólag a Balaton környékéről. A BODOBÁCSOK (LYGAEIDAE) közül érdemes megemlíteni a fekete bodobácsot (Macropiax preysskri), a Bakonyból eddig kevés példánya volt ismert. A Nagy-mezőről viszont meglepően nagy példányszámban került elő, akárcsak a ritka, mediterrán jellegű Macropiax fasciata. Ez utóbbinak a Bakonyból 1996-ig csak egyetlen példányát ismertük. A CSIPKÉSPOLOSKÁKAT (TINGIDAE) képviselő, Dél- és Közép-Európában honos Lasiacantha gracilisnek csak kevés magyarországi adata van. Rokona a Lasiacantha hermani, melyet hazánkból írtak le először. A nem kellően ismert elterjedésű fajnak a Nyilas-rétekről került elő újabb példánya. Legkisebb poloskáink egyike, az Agramma minuta mindössze 1,4-1,9 mm nagyságú. A melegkedvelő dél-európai elterjedésű faj csak elvétve fogható. Ugyancsak ide tartozik a pontomediterrán Stagonomus amoenus, A ritka fajt elszórtan találták meg hazánkban. A Bakonyból is csak a Balaton közvetlen közeléből került elő ez idáig. A TOLVAJPOLOSKÁKHOZ (NABIDAE) tartozó Aptus mirmicoides elterjedési területe egész Európa, Észak-Afrika és Kis-Azsia. Nálunk inkább a dombvidékeken található nagyobb számban az apró rovarokkal táplálkozó erdei állat, mely kifejletten vészeli át a telet (7. ábra). Gyakori hazánkban a holopalearktikus Nabis ferus. A napos, füves helyeket kedveli, többfelé megtalálható a Bakonyban is. Hasznos fajunk, kultúrnövények, főleg a lucernások kártevőit pusztítja, akárcsak a Nabis punctatus, mely Közép- és Dél-Európa, Kis-Azsia, valamint a Kaukázus lakója. Magyarországon inkább az Alföldön közönséges, a Bakonyban csak elszórtan fordul elő.

22 A NÖVÉNYTETVEKHEZ (STERNORRCHYNCHA) tartozó PAJZSTETVEK (COCCINEA) apró, 1-8 mm nagyságú állatok, feltűnő ivari kétalakúság jellemzi őket. Csaknem valamennyi faj rendelkezik viaszmiriggyel, melynek váladéka védi testüket. Gazdaságilag fontos erdei és gyümölcsfáinkon jelentős károkat okozhatnak. Fenyőféléket (Picea sp.) károsít a Physokermes inopinatus. A behurcolt, ismeretlen eredetű fontos színezőelem ismert elterjedése mindössze Csopak és Vonyarcvashegy közé esett az irodalom szerint, Füredről is van adata. A közönséges himlőstetűt (Planchonia arabidis) borostyánon (Hedera helix) találták meg Balatonfüreden. Ugyancsak van itteni adata a szilvafa-teknőspajzstetűnek (Sphaerolecanium prunastri), mely kelet-mediterrán színezőelem.

23 A TEVENYAKÚ FÁTYOLKÁK (RAPHIDIOPTERA) első torszelvénye rendkívül hosszúra megnyúlt, könnyen mozgatható, fejük ferdén néz előre. Az árnyas, hűvös, fás, ligetes területeket kedvelik. A lárvák és^a kifejlett állatok egyaránt ragadozók, legfontosabb zsákmányállataik a levéltetvek. Őseik már a földtörténeti karbon időszakban is éltek, ezelőtt mintegy 350-280 millió évvel. A Koloska-völgyből került elő a sárgalábú tevenyakú (Raphidia flavipes). A RECÉSSZÁRNYÚAK (NEUROPTERA) rendkívül változatos testfelépítésű, némiképp a szitakötőkre emlékeztető rovarok, az ide tartozó fajok többsége azonban viszonylag rosszul repül. A kifejlett állatok és lárváik ragadozók, zsákmányukat az ún. szívóállkapcsuk hegyes végébe nyíló méregmirigyek segítségével bénítják meg. Gazdaságilag nagyon hasznosak, irtják a kultúrnövényeket pusztító levéltetveket, apró legyeket, rovarlárvákat stb. A FÁTYOLKÁK (CHRYSOPIDAE) sápadt zöld vagy kékeszöld színű rovarok, kellemetlen szagot árasztó bűzmirigyük az előtorukon nyílik. Lárváik fák lombján, kérgén