Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

X. Egyházak és intézményeik

A diplomás saktcrek elleni panaszokat a főpap (rabbi) vizsgálta ki, csak az ő jóváhagyásával lehetett elbocsátani őket. A statútumokban előírták, hogy az utas és kolduló zsidók az utazólevelük bemutatása mellett 24 óráig maradhattak egy helységben. Megtiltották a sánták, a nyavalyákban szenvedők és a fürdőre menők kivételével - a fuvarozásukat.

12 1840-től az országgyűlés törvényben biztosította a zsidóság számára a kereskedési, iparűzési, iskolázási és letelepedési szabadságot. A tapolcai és a kővágóörsi egyesült zsidó hitközség vezetői által 1846. január 15-én megkötött egyezség szerint a főpapnak (rabbi) Tapolcán vagy Kővágóörsön kellett laknia. A helyettesek és a sakterek az ő engedélyével működhettek. 20 pengőforint fizetést kapott, ezenkívül esketésért 2 váltóforintot. Kötelessége volt a hitközség területén élő zsidók születési, házassági és halotti anyakönyveinek a vezetése az imaházak gondnokai által jelentett adatok alapján. Évente ellenőrizte az imaházakat és rendtartásaik betartását. A zsidóság lélekszámának gyarapodása következtében ekkor már hét imaház volt a hitközség területén: Tapolcán, Kővágóörsön, Díszeiben, Gulácson, Kapolcson, Antalfán és Füreden. 1846. szeptember 10-én Kapolcson a vármegye kiküldöttei jelenlétében a zsidó önkormányzati statútumoknak a főpapra és a bíróra vonatkozó pontjait a módosítások után egységes szövegbe foglalták. Ékkor a hitközség rabbija Lőbl Ignác, bírája Rozenfeld Lázár volt. A Füred vidéki zsidóságot valószínűleg Hirschfeld Dávid képviselte a kapolcsi gyűlésen, aki a cégbírósági nyilvántartás szerint a testvérével, Hirschfeld Jakabbal alapított balatonfüredi cégének eredetét 1845. augusztus 1-jéig vezette vissza. A tapolcai járásbeli zsidóságot öt kerületbe (vidékbe) osztották: tapolcai, kővágóörsi, kapolcsi, antalfai, balatonfüredi. Balatonfüredhez tartozott Arács, Kövesd, Paloznak, Csopak, Lovas, Felsőörs, Alsóörs, Pécsely, Szőlős, Aszófő, Orvényes, Udvari. A bíróválasztáson minden zsidó férfi részt vehetett. A bíró által maga mellé választott két esküdtön kívül a kerületek is választottak esküdteket, akiket egyúttal pénzszedői címmel felruháztak. Az általuk beszedett pénzeket a bírónak vagy a főpénztárnoknak átadták, akik a pénzszedők számadásait ellenőrizték.

13 1867. december 28-tól Magyarország minden izraelita lakosa a polgári és politikai jogok gyakorlásban egyenjogúságot kapott. 1895-ben a törvényhozás az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánította. Az 1871. október 22-én kelt királyi elhatározás nyomán és az izraelita ortodox statútumok alapján 1872. május 14-én Balatonfüreden megszervezték az autonóm zsidó ortodox hitközséget. A Sulchan Aruch (vallási törvénykönyv) alapján álló vallási és rituális közösség funkciói: előmozdítani, támogatni az ortodox hitközség működéséhez szükséges intézményeket, hivatalokat, mint a zsinagóga a szükséges felszereléssel, rabbi, sakter és előimádkozó, rituális fürdő, kóser mészárszék, anyakönyvvezetés, jegyzőség. A statútumokban megfogalmazott célok alapján a balatonfüredi hitközséget már ekkor anyahitközségnek kell tekinteni, noha a hitközséghez tartozó községeket a statútumokban nem sorolták fel.

14 A balatonfüredi autonóm ortodox izraelita anyahitközség 1910. december 29én kelt alapszabályait Weisz Miksa elnök, Zollner Ármin alelnök, Stern Hermán pénztárnok, Weisz Péter ellenőr, Boros Ármin jegyző, továbbá Oblatt Rudolf és Arácsi Gyula írta alá. Az anyahitközséghez tartozott Ákali, Aszófő, Alsó- és Felsőőrs, Alsó-, Felső- és Kisdörgicse, Balatonarács, Balatonkövesd, Balatonkisszőlős, Balatonudvari, Csopak, Lovas, Nagy- és Nemespécsely, Orvényes, Paloznak, Tihany, Vászoly. Az anyahitközség az 1871. október 22-én kelt királyi legfelsőbb elhatározás által jóváhagyott, továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1905-ben jogerőre emelt