Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
X. Egyházak és intézményeik
A balatonfüredi hitélet fejlődésében, a hitélet elmélyülésében nagy szerepet kaptak a hitoktatók és káplánok. Fiatalságuk lelkesedésével foglalkoztak a fiatalsággal; az elnyomatás évtizedeiben az ő munkálkodásukat is igyekezett korlátozni az ateista államhatalom. Az anyakönyvekből kiírt adatok alapján a nevük: Kertész Kálmán, Anthy Illés, Párdányi Emil, Krasznay Jenő, Haller István, Kern József, Révai József, Holczinger József, Huszár János, Süle József, Gajdos István, Szabó Ernő, Földi Elemér, Kubinyi György, Jani Károly Domonkos O. Cist., Péteri Pál, Szekeres Dezső, Tallián Ferenc, László Attila, Nagy Károly, Léber Mihály, Kovács Jenő, Pék Pál, Horváth Lajos és Tóth Gyula, és külön kell megemlíteni Pápai Lajos nevét, aki teológiai tanár lett, majd győri püspök. A legtöbbjük kiváló tehetség volt, komoly papi lélek, munkálkodásuk mély nyomot hagyott a balatonfürediek lelkében. Hasonlóképpen áldásos volt a Jézus Szíve Népleányok munkássága, még akkor is, ha üldözték őket. Háziipari szövetkezetet alapítottak, s már azzal sok emberen segítettek, hogy munkához juttatták őket. Bár üldözést szenvedtek, a rendőrségre citálták, félemlítették és fenyegették őket, de imájuk, példájuk kovász volt az Isten országa számára. 1945 után kerültek Balatonfüredre (hosszabb-rövidebb időre): Eibel Katalin, Salgói Magdolna, Pesti Ilona, Csernus Ilona, Loksa Etelka, Salgó Júlia, Papp Mária, Dobos Erzsébet és Bús Antónia, aki Kanadából jött haza. Rendi szabályukat titokban is megtartották, eleinte még üldözött jezsuitákat is gondoztak: P. Pámer Lászlót - az arácsi templom kriptájában van eltemetve -, P. Faludi Istvánt, P. Krajnik Lajost és P. Nagyfalussy Istvánt. Börzsei János utódját, Gyűrű Gézát 1983. december 29-i dátummal Zalaszentivánról helyezte a megyéspüspök Balatonfüredre. Helyét 1984. január 14-én foglalta el. Gyűrű Géza Dénesfán született 1931. november 3-án Gyűrű Géza és Kolonics Erzsébet szülőktől. Veszprémben a piaristáknál járt gimnáziumba és ott érettségizett 1950-ben a püspöki líceumban. A teológiát Veszprémben, Pécsett és Esztergomban járta. 1955. június 19-én szentelték pappá Veszprémben. Zalamerenyén, Sümegen és Nagykanizsán volt káplán. 1969-1983-ban plébános Zalaszentivánban, 1984-től Balatonfüreden. 1983-tól szentszéki bíró. 1988-ban székesegyházi kanonok, 1990-ben székesegyházi főesperes, ugyancsak 1990-ben jásdi c. apát. 1991-től ált. püspöki helynök, majd 1993-tól ált. érseki helvnök. 1994-ben nagyprépost és pápai prelátus. 1996-1997-ben érseki irodaigazgató. Az 1950-70-es évek egyházüldözéséhez képest az 1980-as években már kifinomultak az eszközök. Gyűrű Géza az áthelyezéskor közölte Szendi József püspökkel, hogy „Békegyűlésen én még életemben nem voltam és nem is megyek el soha. Ha az állam így elfogad és hozzájárul ahhoz, hogy a Balaton-partra kerüljek, akkor én is elfogadom, azonban, ha bármelyik pillanatban megpróbálnának 'beszervezni', azonnal elmegyek Balatonfüredről." Kb. 80 hittanos gyereket vett át. A következő évre már 150-re felment a számuk, s ez tovább emelkedett is. A hittant csak az iskolai órák és a napközi után, délután 4 órakor tudták kezdeni. Télen ez már sötétben fejeződött be, s nem egy szülő eljött a gyermekéért. így az államnak különösebb kifogása nem volt. A karitász-munkát is „fedőnévvel" kellett végezniük. „Természetjárók" címmel kaptak termet a közösségi házban. Sok idős emberen, szegényen tudtak segíteni itthon is, és teherautókkal, személyautókkal tudtak segítségére lenni az erdélyieknek, majd a kárpátaljaiaknak. Több száz csomagot küldtek a megsegítésükre. A karitász-munka átment a Máltai Szeretetszolgálat keretébe. Vezetőjük dr. Kiss Csabáné. Rendszeres gyűlésekkel, használt ruha gyűjtésével, elosztásával még hatékonyabb volt a szeretetszolgálat és még több emberen tudtunk segíteni.
