Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

X. Egyházak és intézményeik

Az 1814. november 23-i egyházlátogatás az iskolát közepesnek találta mind az előmenetelre, mind a tanulók számára nézve. 1815-től két esztende­ig volt oskolamester Varga Sándor, aki 1771-ben a Ba­ranya vármegyei Veresmarton született. Kecskemé­ten és Pápán tanult, innen 1796-ban Padragra, 1802­ben Barnagra, 1805-ben Palotára ment tanítónak. Mű­ködését a felettesei elfogadhatónak minősítették: „mind a T. Prédikátor, mind az oskola mester tellye­sittik kötelességeket, az oskola szenvedhető állapot­ban vagyon". Hasonlóképpen vélekedtek utódjáról, ifjabb Bogdány Péterről, aki mindössze egy esztende­ig tanított Arácson. 1794-ben Zámolyon született, Bo­gárdon, Kunszentmiklóson, Losoncon, Pápán tanult, ahonnan Őszödre rendelték instruktornak, ezután lett szabadszállási preceptorrá. 1818. december 10-én az oskolamester Simon Pál, aki Balatonfüreden született 1765-ben. Tanulását Füreden kezdte, Losoncon és Lőcsén folytatta. Osko­lamester volt Szentantalfán 5, Szőlősön 18 évig, ez- 3. ábra. után került Arácsra, ahol húsz évig szolgált. Az ő Császár Attila református esperes idejében az egyházlátogatás jegyzőkönyvébe ez ke­rült: „Az eklésia állapottya: békesség és csendesség vagyon, az oskolában számosok a' tanulók és meglehetősen tudtak felelni. Meghagytuk, hogy nem írásból, hanem a' nyomtatott és oskolai könyvnek közönségesen bevétetett Agendából készítse az először communikálni akarókat." 1819 decemberében „Az oskola tűrhető, csakhogy rendes os­kolai könyvek nintsenek, mellyek eránt a' rendelés megtétetett. Tavasztól fogva őszig nem volt oskola." 1820 novemberében „az oskola szenvedhető állapotban" volt. 1823 decemberében „az oskola mester remissus, a' múlt tavaszi exámentől fogva novembe­rig sem volt csak egy tanítvánnyá is, most is mint kezdők csak akadozva feleltek, meg­intetett". 1824 novemberében „az oskola mester... kérdőre és számadás alá vonattatott, a' ki azzal mentette magát, hogy csupán csak tavaly... engette meg egynehány szegény sorsú tanítványinak a' régi Kis Káté tanulását, a' kiknek az megvolt, ujjat pedig nem ve­hettek, a' többiekkel pedig az rendes Kátét tanúitatta, az ólta már mindnyájjan azt vet­tek. Egyébb aránt a' rendes oskolai könyvek most is megvisgáltattak, és a' speciment is a' szerént tartozik készitteni. Most is megvisgáltattak, megpróbáltattak minden tudo­mányokból, hanem az egész nyáron tavaszi exámentől fogva november elejéig fel nem járván, most csak repetáinak és akadozva feleltek." 1830 novemberében „Az oskolás gyermekek meglehetős előmenetelt mutattak. Őszi exámen volt 1 gyermekkel, mivel a szülék gyermekeiket az oskolától elfogták." 1832 decemberében az egyházlátogatás hiányolta az oskolai diánumot. 1833-ban „Az oskolás gyermekeknek a' jó erköltsben való neveltetéseket s tudományos előmenetele­ket... meglehetősnek találta, intvén a' tanítót a' gyermekeknek szorgalmatos tanításá­ra." 1837-ben „az oskola tanító az öregségnek erőtlenségei miatt a tanításra lehetetlenné lévén, más oskola tanítót kívánnak azon eklézsiába rendelni." Az új tanító alatt érezhetően megjavult a felettesek véleménye az iskola állapo­táról. 1841-ben „az oskola dicséretes", 1842 és 1844 között az iskolát elsőrendűnek mi­nősítették. 1845-ben „Az oskolát az egyházlátogatás ditséretet érdemlő állapotban talál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom