Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

Időközben meg kellett oldani a sporthajóüzem területi elhelyezését. Az ugyanis a gyógyhely védett területébe tartozott, és rendkívül magas ingatlanértékén túl a műanyaggyártásnál felszabaduló sztirol levegőbe juttatásával a település idegenforgalmi érdekeit is sértette. A törzsgyár tihanyi oldalán 1978-ra megépült az űj műanyagépítő műhely, és kezdetét vette a belső telepen lévő üzemrész felszámolása. Ezzel lényegében egy területre összpontosult a termékek gyártása. A FOKA-megrendelés teljesítését azonnal követte a Krupp-, majd a szintén nagy volumenű, uszályokra és kutatóhajókra szóló nigériai megrendelés. Hiába működött 1983-ig szinte teljes kapacitással, az 1980-as évek gazdasági világválsága, a fizetőképes kereslet hiánya a füredi hajógyárat sem kerülte el. Már nem volt pénz beruházásokra, avultak az eszközök. 1988-ig a korábbiakhoz képest már csak kisebb jelentőségű munkák akadtak. Ennek az időszaknak a terméke Fa Nándor hajója, a Szent Jupát vitorlás. A válság jelentkezésével (1983) megkezdődtek a létszámleépítések. Az 1988. évi 1070 fős létszám 1992-re 335 főre csökkent. 1988 végén fennállásának addigi legrosszabb évét zárta a Hajógyár, akkor még mint az MHD egyik gyáregysége. 1989. január l-jétől Ganz Danubius Balatonfüredi Hajógyár Rt. néven önálló tevékenységet folytató üzemmé szerveződött, amelynek fő profilja közlekedési eszközök, valamint műanyag termékek gyártása és javítása. S bár azt az évet 32 millió Ft-os nyereséggel fejezte be, az elmaradt beruházások és az objektív gazdasági körülmények következtében 1990-ben több mint 120 milliós veszteséggel zárt. A gyár megmentésére kidolgozott válságkezelő program nem hozott eredményt, a gyár 1992. január 8-án csődöt jelentett. A felszámoló szervezet a Hajógyár egyben történő eladására tett kísérletet, azonban két jelentkezővel is eredménytelen maradt a pályázat. A gyárat végül a német Sonnebogen cég leányvállalata, a Termelés-Logistic Centrum Kft. megvásárolta, és az új profil mellett a műanyag vitorlások és motoros jachtok gyártására létrehozta a Balatonfüredi Hajógyár Kft.-t. Egyéb ipar és szolgáltatás A Hajógyáron kívül Balatonfüreden kisebb iparvállalatok és üzemek is működtek. Az 1952. áprilisában 19 kisiparossal megalakult Épületkarbantartó és Szerelő Ktsznek asztalos, tetőfedő, kályhás, vízvezeték-szerelő, villanyszerelő, festő, bádogos, kőműves, ács részlegei voltak. A közös munkát szeptember l-jével 25 fővel kezdték a tagok által bevitt állóeszközökkel és szerszámokkal. 1957-ben a tagok létszáma 78 főre, 1959-ben 98 főre emelkedett. Megépítették a ktsz telephelyét, anyagraktárát, garázsát és irodaházát. 1961-től részt vettek az OTP-kölcsönncl megvalósuló lakóházak felépítésében. A tagság létszáma 180 főre emelkedett. 1963. december 21-én egyesültek a Veszprémi Építőipari Ktsz-szel, s létrehozták a Veszprémi Járási Építőipari Ktsz-t. 1964. január 1. óta Balatonfüreden csak építésvezetőség működött 110 munkással és 7 adminisztrátorral. Az 1912-ben épült, 1949-ben államosított füredi malmot 1957-ben pneumatikus malommá alakították át, 1967-ben korszerűsítették. A Veszprém Megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat, később Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Balatonfüredi Malom Üzemeként működött. A kihelyezett részleg 1993-tól Füred Malom Kft. néven önállóan működik az Arácsi út 16. sz. alatt. A magánsütödék államosítása után három, a Rák-féle sütőüzem leégése után kettő sütőüzem látta el a községet. A füredi sütödék kezdetben községi üzemként, majd járási sütőipari vállalatként működtek. 1960-ban a központot Veszprémbe helyezték. 1964-ben a Zrínyi utcában korszerű sütőüzemet létesítettek, és korszerűsítették a Kos-