Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

Az 1967-es földtörvény lehetővé tette a tsz-tulajdonban lévő földek eladását abban az esetben, ha azok nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlanok voltak. Már ezelőtt is gyakran merültek fel földkiadási igények, ugyanis a Balaton-part közelsége miatt kialakult telekárak spekulációra adtak alkalmat. A földeladások méreteit dr. Pálfi Gábor tszelnők a nagyközségi tanács 1970. április 7-i vb-ülésén érzékeltette: „Minden jogos igény még így sem kerülhetett kielégítésre, mert ha ezeket Füred környék vonzerejét tekintetbe véve ki akarnánk elégíteni, termelőszövetkezetünk egész területe kevésnek bizonyulna." így eladták pl. a Baricska keleti, vasút alatti-műút melletti szélét is. A Baricska a történelmi borvidék egyik legjobb termőterülete volt. Az eladást azzal indokolták, hogy az ottani kiöregedett, 50-60 éves szőlők újratelepítése Balatonfüred erőteljes távlati fürdő- és üdülőfejlesztése miatt ésszerűtlen. A tsz ez idő tájt is működtetett melléküzemágai: csárda és italmérés, kovács- és szíjgyártóüzem, gép- és bognárműhely, Arácson szeszfőzde, zöldség- és gyümölcsbolt, valamint kő- és murvabányák (Száka-hegyi, Tormán-hegyi, Szaka I—II., Nagymező I—II.). 1973. április 1-jei hatállyal a balatonfüredi Kisfaludy Tsz egyesült a pécselyi Rákóczi Tsz-szel. Megváltozott az elnevezés is, az űj társulás a Jókai nevet vette fel. Megalakulásakor az összterülete 2776 ha, taglétszáma 452, nyugdíjas és járulékos 197, alkalmazott pedig 90 fő. Pálfi Gábor halálát követően (1973) Bertók Zsigmond lett a fuzionált szövetkezet vezetője, akit Varga István követett e tisztségben. Ebben az időszakban egyértelműen a szőlőtermesztés volt a gazdaság meghatározó ágazata, annak ellenére, hogy a régi művelésű szőlőket még nem sikerült teljesen felváltani újabb telepítésűekkel. A telepítések üteme az állami támogatás megszűnése és a költségek drasztikus emelkedése miatt lassult. Egy évtized alatt háromszorosára emelkedett egy hektár szőlő telepítési költsége. A 70-es évek végére felszámolták az összes, zömében idősebb, sűrű térállású ültetvényt. A termő ültetvények területének alakulása 1970 és 1983 között: 1970 1975 1980 1982 1983 Termő ültetvény 77 162 221 207 458 Fiatal ültetvény 48 70 25 36 117 Összesen: 125 234 246 243 575 A szőlőtermelést 1978-tól a Badacsonyi Szőlő- és Bortermelési Rendszer létrehozásával kívánták segíteni. Az Országos Vetőmag- és Szaporítóanyag Felügyelőség 32 ha ültetvényt üzemi törzsszőlővé nyilvánított, melyről évi 1 millió Ft értékű oltóvesszőt értékesíthettek. A szőlészetben-borászatban két döntés következményei hátrányosak voltak. Az 1960-as években a szövetkezet csak visszafogottan mert élni a nagyon kedvező feltételű szőlőtelepítési hitelekkel, és elesett a saját pincészettől is. Ehelyett hét tsz közös vállalkozásban létrehozta a VINICOOP-ot, a későbbi Aszófői Borászati Társulást, amelyben a munka irányítását a Badacsonyi Állami Gazdaság vette át. Mire elkészült a szőlőfeldolgozó, kínálati piac alakult ki, építés közben csökkent az állami támogatás, és a beruházás rossz minőségben fejeződött be. Veszteség érte a tsz-t abból is, hogy a Köjál nem engedélyezte a vágóhíd üzemeltetését a sertéshizlalda szomszédságában. A szövetkezet nem tudott ujat építeni, emiatt a hűsboltot át kellett adnia a Veszprémi Állami Gazdaságnak. Lassan leépült a szövetkezet kereskedelmi ágazata. Eladta a Hordó csárdát, megszüntetett borozókat,