Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
IX. Rendszerváltások kora
1987-től társulási formában megkezdték a szennyvízcsatorna-építési munkálatokat. 1987 októberében megalakult az első csatornamű-társulás, amely 365 lakás és 7 intézmény bekötésére adott lehetőséget. Az 1988-ban megkezdődő munkálatok eredményessége ötszönzőleg hatott másokra is, 1989 szeptemberében létrejött a második társulás újabb 143 ingatlantulajdonos összefogásával. A közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások száma az 1971. évi 399-ről 1980-ig 1364-re 1990-ig 2604-re emelkedett. A kommunális ellátást biztosító Városgazdálkodási Vállalat elődje, a Községgazdálkodási Válallat 1954. október l-jén alakult. 1955-től a vízszolgáltatás, csatornázás, ingatlankezelés, strandüzemeltetés jelentette a feladatát. 1957-től útfenntartással is foglalkozott és kőbányát üzemeltetett. 1958-ban megkezdte a kéményseprői tevékenységét. 1960. október l-jén kivált belőle a vízmű. A vállalat 1976 óta kezeli rendszeresen a központi szeméttelepet, 1980-ban kezdte a konténeres szemétszállítást. 1979. július l-jével a kezelésébe került a városi kertészet. Jelentős építőipari tevékenységet is folytatott. Az 1980-as évek végére 4-500 alkalmazottjával a város egyik legjelentősebb munkáltatója lett. Feladatai közé tartozott a köztisztaság biztosítása, a parkfenntartás és a kéményseprés, a strandok üzemeltetése, valamint közel 500 lakótelepi lakás távfűtése és melegvíz-szolgáltatása. A Városgazdálkodási Vállalat jogutódja a Balatonfüredi Önkormányzat által 1991-ben alapított PROBIO Balatonfüredi Településüzemeltetési Rt. A városüzemeltetés egyik neuralgikus pontja évtizedeken keresztül a szemételhelyezés volt. Az 1950-es, 60-as éveket jellemző szállítási gondokat tetézte az illegális szemétlerakás. Hosszú időn keresztül a Vadvirág utcai négy emelet mély téglagyári gödör „szolgált" erre a célra. A működő szeméttelepet pedig több szempontból nem tartották már a feladatra alkalmasnak. Az 1970-es években az öngyulladások által keletkezett levegőszennyeződés, korom és füst zavarta a közeli OTP-lakótelepen élőket. 1976ban különösen sok gondot okozott a szeméttelep égése, amelyet minden alkalommal földeléssel szüntettek meg. A keletkező mellékterméket, a biogázt pálinkafőző és üvegház üzemeltetésére, fűtésére hasznosították, így még előnyt is kovácsoltak a kezdeti hátrányból. Az aszófői úton lévő telep az elemzések szerint 2010-ig biztosítja a szemét elhelyezését. A település áramszolgáltatását ellátó ÉDASZ 1965-ben Balatonfüreden kirendeltséget nyitott, amelynek ellátási körzete 1984-ben 11 településre terjedt ki. Kezdetben kiemelt feladata volt az 1930-as években épült kisfeszültségű hálózat felújítása, az aszófői transzformátor-állomás kapacitásának folyamatos bővítése. Javulást eredményezett 1980-ban a várost északról megkerülő szabadvezeték megépítése. A háztartási áramfogyasztók száma az 1971. évi 2649-ről 1990-ig 7315-re nőtt. A településre 1990 előtt nem vezették be a hálózati gázt, ennek következtében a lakások többségében propán-bután gázpalackokat használtak. Közlekedés 1972-ben közel 70 millió forintos beruházással Balatonfüred új vasútállomást kapott aluljáróval és új buszpályaudvarral. 1981. november 11-én hajnalban kigyulladt a pályaudvar, és teljesen kiégett a várócsarnok. A helyreállítási munkálatok 30 millió forintba kerültek. Az idegenforgalmi utasszállításban a vasúton kívül jelentős szerepet játszott a hajóközlekedés. A nyári forgalomban a MAHART adatai szerint 1970-ben 265 000 utast szállítottak Balatonfüredre, míg az innen indulók száma 294 000 volt.
