Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
IX. Rendszerváltások kora
A program keretében felmerült a Vázsonyi út felett lévő egykori papsokai templomrom környékének feltárása is. Az Árpád-kori templomromnak a részletes feltárását 1964-ben kezdte meg az Országos Műemléki Felügyelőség. Dönteni kellett a papsokai templom tőszomszédságában található, használaton kívüli temetők sorsáról. A falmaradványokkal körülhatárolt templomkerttől felfelé helyezkedett el a katolikus, a református, valamint legmagasabban az izraelita temető. A sírkertekben több, 100 évnél is idősebb síremlék őrizte halottait. A környéken megsokasodott építkezések feltételezhetően hozzájárultak a sírkövek számának megfogyatkozásához, ezért vetődött fel a részleges kiürítés mellett a lezárás, illetve a védetté nyilvánítás gondolata is. Az 1980-as években is folytatódó program kiemelten foglalkozott olyan, állami tulajdonban lévő műemlék vagy műemlékjellegű épületekkel, amelyeket a korábbiaktól eltérően kívántak hasznosítani. Ezek közé tartozott a Városgazdálkodási Vállalat kezelésében lévő, 1981-ben kiürített Gombás-kúria is, amelynek hasznosítására három elképzelés született: játékkaszinó, reprezentatív étterem vagy művelődési célú felhasználás mellett egy panzió nyitása is szóba került. A kúria hasznosítására kiírt pályázatot 1983-ban a Badacsonyvidéki Pincegazdaság nyerte el, amely borászati múzeumot, borkostolót szándékozott itt létrehozni, azonban a 80-as évek végén a kúriát idegenforgalmi célú hasznosításra a Pápai Városgazdálkodási Vállalat szerezte meg. Az üresen álló Szent Margittemplomot (zsinagógát), amelyben a Hajógyár garázsa működött, hangversenyterem céljára, Pálóczi Horváth Ádámnak a Magyar Földtani Intézet tulajdonában lévő házát pedig múzeum céljára javasolták hasznosítani. A program keretében több épületet felújítottak (Kerek templom, református templom, Dőry-villa, Horváth-ház). A szakhatóság 1985-ben az igazgatási területén 278 egyedi védelem alatt álló műemlék épületet, 9 műemléki környezetet és 1 műemléki jelentőségű területet tartott nyilván. A hagyományos arculat megőrzésének részeként merült fel egy szabadtéri szőlészeti múzeum létesítésének ötlete is 1977-ben. A BIB által megvásárolt területen a Baricska és a Hordó csárda körül megtartásra szánt szőlőkkel és a múzeummal a környék borvidék jellegét hangsúlyozták volna. A terv csak részlegesen valósult meg. Balatonfüred egyik büszkesége, a Tagore sétány 1972 májusában egy tornádó következtében súlyos károkat szenvedett. A helyreállítás 1973 tavaszán a mohácsi erdészetből szállított 300 db földlabdás, 7-8 éves nyugati platánnal történt. A sétány újabb rekonstrukciója 1989-ben kezdődött. Infrastruktúra, kommunális ellátottság 1949 és 1990 között Balatonfüred területén a lakások száma 1687-ről 4536-ra emelkedett. 1960-ban még az 1 szobás, 1970-ben is az 1-2 szobás lakások voltak többségben. 1980-ban a kettő vagy több szobás lakások a lakásállomány négyötödét (80,3 százalék) kevéssel meghaladták, 1990-ben pedig már a lakások 90 százaléka kettő vagy több szobás, azon belül közel háromötöde (59,5 százalék) három vagy több szobás volt. Az 1990. évi lakások 11,3 százaléka 1919 előtt, 8 százaléka 1920-1944 között, 21,7 százaléka 1945-1969 között, 59 százaléka 1970-1989 között épült. 1971 és 1990 között 3032 lakás épült Balatonfüreden, közülük 1246 magánerőből. Az üdülőépítkezéseket is figyelembe véve megállapítható, hogy az állami erőből megvalósult lakásépítés Balatonfüreden viszonylag kis szerepet játszott (1971 és 1985 között 253 lakás). A településfejlesztés előtt álló feladatokat jól érzékeltetik a lakások és üdülők számának növekedése mellett az 1949-es adatok, melyek szerint Balatonarácson 320 lakásból 31, Balatonfüreden 1367-ből 386 volt vízvezetékkel, 161, illetve 931 pedig vil-