Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

A program keretében felmerült a Vázsonyi út felett lévő egykori papsokai templomrom környékének feltárása is. Az Árpád-kori templomromnak a részletes fel­tárását 1964-ben kezdte meg az Országos Műemléki Felügyelőség. Dönteni kellett a papsokai templom tőszomszédságában található, használaton kívüli temetők sorsáról. A falmaradványokkal körülhatárolt templomkerttől felfelé helyezkedett el a katolikus, a református, valamint legmagasabban az izraelita temető. A sírkertekben több, 100 év­nél is idősebb síremlék őrizte halottait. A környéken megsokasodott építkezések feltéte­lezhetően hozzájárultak a sírkövek számának megfogyatkozásához, ezért vetődött fel a részleges kiürítés mellett a lezárás, illetve a védetté nyilvánítás gondolata is. Az 1980-as években is folytatódó program kiemelten foglalkozott olyan, állami tulajdonban lévő műemlék vagy műemlékjellegű épületekkel, amelyeket a korábbiaktól eltérően kívántak hasznosítani. Ezek közé tartozott a Városgazdálkodási Vállalat kezelé­sében lévő, 1981-ben kiürített Gombás-kúria is, amelynek hasznosítására három elképze­lés született: játékkaszinó, reprezentatív étterem vagy művelődési célú felhasználás mel­lett egy panzió nyitása is szóba került. A kúria hasznosítására kiírt pályázatot 1983-ban a Badacsonyvidéki Pincegazdaság nyerte el, amely borászati múzeumot, borkostolót szán­dékozott itt létrehozni, azonban a 80-as évek végén a kúriát idegenforgalmi célú haszno­sításra a Pápai Városgazdálkodási Vállalat szerezte meg. Az üresen álló Szent Margit­templomot (zsinagógát), amelyben a Hajógyár garázsa működött, hangversenyterem céljára, Pálóczi Horváth Ádámnak a Magyar Földtani Intézet tulajdonában lévő házát pedig múzeum céljára javasolták hasznosítani. A program keretében több épületet felújí­tottak (Kerek templom, református templom, Dőry-villa, Horváth-ház). A szakhatóság 1985-ben az igazgatási területén 278 egyedi védelem alatt álló műemlék épületet, 9 mű­emléki környezetet és 1 műemléki jelentőségű területet tartott nyilván. A hagyományos arculat megőrzésének részeként merült fel egy szabadtéri szőlészeti múzeum létesítésének ötlete is 1977-ben. A BIB által megvásárolt területen a Baricska és a Hordó csárda körül megtartásra szánt szőlőkkel és a múzeummal a kör­nyék borvidék jellegét hangsúlyozták volna. A terv csak részlegesen valósult meg. Balatonfüred egyik büszkesége, a Tagore sétány 1972 májusában egy tornádó következtében súlyos károkat szenvedett. A helyreállítás 1973 tavaszán a mohácsi erdé­szetből szállított 300 db földlabdás, 7-8 éves nyugati platánnal történt. A sétány újabb rekonstrukciója 1989-ben kezdődött. Infrastruktúra, kommunális ellátottság 1949 és 1990 között Balatonfüred területén a lakások száma 1687-ről 4536-ra emelkedett. 1960-ban még az 1 szobás, 1970-ben is az 1-2 szobás lakások voltak több­ségben. 1980-ban a kettő vagy több szobás lakások a lakásállomány négyötödét (80,3 százalék) kevéssel meghaladták, 1990-ben pedig már a lakások 90 százaléka kettő vagy több szobás, azon belül közel háromötöde (59,5 százalék) három vagy több szobás volt. Az 1990. évi lakások 11,3 százaléka 1919 előtt, 8 százaléka 1920-1944 között, 21,7 száza­léka 1945-1969 között, 59 százaléka 1970-1989 között épült. 1971 és 1990 között 3032 la­kás épült Balatonfüreden, közülük 1246 magánerőből. Az üdülőépítkezéseket is figye­lembe véve megállapítható, hogy az állami erőből megvalósult lakásépítés Balatonfüre­den viszonylag kis szerepet játszott (1971 és 1985 között 253 lakás). A településfejlesztés előtt álló feladatokat jól érzékeltetik a lakások és üdülők számának növekedése mellett az 1949-es adatok, melyek szerint Balatonarácson 320 la­kásból 31, Balatonfüreden 1367-ből 386 volt vízvezetékkel, 161, illetve 931 pedig vil-

Next

/
Oldalképek
Tartalom