Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
IX. Rendszerváltások kora
aktualitása idején, a Veszprém-Tapolca-Keszthely összekötő út korszerűsítendő. Az autópálya építésének elmaradását a város és a Füredhez kapcsolódó települések szempontjából hátrányosnak ítélte a város vezetése. Azzal számolt, hogy a 71. számú főúton így az üdülőterület életminőségének és környezeti jellemzőinek romlását előidéző, jelentős nagyságű forgalom marad. Az űj ART környezetvédelmi szempontokat is szem előtt tartva javasolta egy, a 71-es főűttól délre, a Balaton partján haladó kerékpárút megépítését. Ez az út Balatonfüredet, Csopakot és Paloznakot kötötte volna össze. Hasonló terv született Füred üdülőövezetének és a várost északi irányból körbefogó természetvédelmi területeknek az összekapcsolására. Ennek részeként szerepelt a Koloska-forrás-Tamás-hegy-Oreg-hegy-Lóczy-barlang űtvonalon létesítendő kerékpárút is. Az 1985-ben elfogadott ART a lakónépesség növekedési ütemének mérséklődését feltételezte, és azt a BRRT-ben megjelölt mennyiségben határozta meg. A történelmi városközpont kialakítása mellett a terv kiemelten foglalkozott az arácsi területrészen létesítendő települési alközpont gondolatával. Az arácsi térséget nagy laksűrűség jellemezte, annak ellenére, hogy a lakásszám a terület nagyságához viszonyítva alacsony volt. Itt 980 lakást és 168 üdülőegységet, 2989 fő állandó, 1008 fő üdülő lakost tartottak nyilván. Az űj ART a belterületi határok rögzítésén túl, 1987-től kezdődően elrendelte azok további rendezését, egyes területrészek belterületbe vonásának ütemezését is. Ennek elsődleges célja a szolgáltató jellegű intézmények városközpontból történő kitelepítéséhez megfelelő telephelyek biztosítása volt. Ellenérvként ugyan felvetődött, hogy a város nyugati oldalán található külterületi és zártkerti ingatlanok iparterület célú felhasználása azok jó termőképessége, valamint magas aranykorona-értéke miatt gazdaságtalan, azonban ekkorra a telepítések már megkezdődtek, és más lehetőség sem igen adódott az elhelyezésükre. Ezt követően hozott határozatával a városi tanács iparterület céljára belterületbe vonta a Fürdő és Laki-dűlő utcától nyugatra eső településrészt. A településen történt fejlesztések: Lóczy Lajos Gimnázium (1964), Annabella Szálló (1966), Marina Szálló (1969), I. sz. általános iskola (1971), vasúti pályaudvar, aluljáró, valamint buszpályaudvar (1972), Park utcai óvoda (1972), új szabadtéri színpad (1974), Balaton Galéria (1974), Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet diákotthonai (1969, 1974, 1982), Füred Áruház (1975), Szakorvosi Rendelőintézet (1975), Kisfaludy strand (1976-1980), MÁV Szanatórium, valamint MÁV Jótékonysági Üdülő, Arad utcai lakótelep (1976), Forfa iskola (1977), arácsi óvoda (1977), Ady E. utca korszerűsítése, Kéki-patak szabályozása, Szívkórház bővítése, SZOT Oktatási Központ, Noszlopy Gáspár lakótelep, EGSZI Üdülőtelep, Vadvirág Üdülőtelep, 71-es üt négynyomúsítása, szennyvíztelep, kemping előtti autóparkoló, Városi Művelődési Központ (1985), Noszlopy Gáspár utcai általános iskola (1985), Városi Könyvtár (1987), Vásárcsarnok (1987), Noszlopy lakótelepi óvoda (1989). Az 1970-es évekre már a város vezetői is ráébredtek a település műemlék jellegének értékére, megőrzésének fontosságára. 1976-ban programszerűen mérték fel Balatonfüred műemlékeinek helyzetét, állapotát. Az újonnan összeállított jegyzékbe olyan ingatlanok is bekerültek, amelyeket korábban nem tartottak számon. A felsorolás a város területén található műemlékeket és népi építészeti emlékeket tartalmazta a római kortól a XIX. századig. Az állapotfelmérés egyes esetekben már csak magának az épületnek vagy műemléki jellegének végleges megszűnését tudta megállapítani. így pl. a Koloska u. 1. számú lakóházat ekkorra már engedély nélkül lebontották, a Béke utca házait pedig csaknem kivétel nélkül átépítették. A Hámán Kató utcai 2000 éves villa maradványai az infrastruktúra fejlesztésének estek áldozatul.
