Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

A földreform végrehajtásához szükséges ingatlanokat valamilyen módon biztosítani szerették volna a földigénylő bizottság tagjai, ezért igénybe vették a „nyugatosok" és a vissza nem tért zsidó lakosság földbirtokait is. A „nyugatosok" a nyilas hatalomátvétel után nyugatra távozott és 1945. október 31-ig az országba vissza nem tért személyek voltak, akiknek az ingatlanjait elkobozták. Még 1949-ben is történtek ilyen jellegű elkobzások: kirívó eset volt pl. a Lóczy-villa elkobzása. Ugyanebben az elbánásban részesültek a zsidótörvények következtében deportált és nyugaton maradt személyek is. A földosztás során hozzányúltak a deportáltak földingatlanaihoz is, pedig a túlélők, az elhunytak örökösei és a Balatonfüredi Deportált Zsidók Szövetsége mindent megtettek az ingatlanok mentesítése, a vagyontárgyak felkutatása és visszaszerzése érdekében. Előfordult, pl. 1945. május 9-én, hogy a nemzeti bizottság egy zsidó származású füredi lakos kérelmére elrendelte a hatósági közreműködéssel elvett, tulajdonát képező vagyontárgyak visszaszolgáltatását. Más esetben a nemzeti bizottság nem járult hozzá egy haza nem tért kereskedő házának és egyéb ingatlanainak átruházásához. A földingatlanokkal kapcsolatban azonban más volt a hozzáállásuk, hallgatólagosan teret engedtek a földigénylő bizottság törekvéseinek, amely főként a feszítő házhelyhiányra való hivatkozással javaslatot tett a község belterületén fekvő Hirschfeld-, Zollner- és Marton-féle ingatlanok igénybevételére. A javaslatot a felsőbb szervek visszautasították, ennek ellenére az ingatlanokat nem adták vissza a tulajdonosoknak, illetve az örökösöknek, hanem az igényjogosultak körében kisbérlet formájában kiosztották. A földigénylő bizottság a község és a Fürdőtelep között elhelyezkedő zsidóbirtokot vette igénybe házhelyosztás céljából, de a másutt kiosztott szőlők és szántók döntő többsége is korábban zsidóbirtoknak számított. További pereskedésekhez és perlekedésekhez szolgáltatott okot, hogy a Balatonfüredre visszatért zsidó szőlőtulajdonosok birtokait távollétükben kiadták megművelésre és még a nemzeti bizottság által kirendelt szakértők közreműködésével sem nagyon tudtak megegyezni a termés elosztását illetően a megmunkálóval. Szlávi Károly ez irányú panaszai hosszasan foglalkoztatták a nemzeti bizottságot, végül is a fele termés tulajdonosnak történő beszolgáltatását elfogadhatónak találták, de a gondnokságra bízott szőlők utáni fele rész átadását nem támogatták. Dani Sándor helyettes községi bíró - maga is részesült az említett szőlőkből érvelése szerint, ha nincs meg az eredeti tulajdonos, a fele rész akkor sem a gondnokot, hanem az államot illeti meg. (Az ügy tisztázása érdekében a nemzeti bizottság az Elhagyott Javak Kormánybiztosához fordult.) Szlávi Károly pedig a nemzeti bizottsághoz írt beadványában a következőképpen érvelt: „A deportált és még haza nem került magyar állampolgárok legnagyobb része tényleg elpusztult, illetve minden emberiességet megcsúfoló módon kiirtatott. Szörnyűséges még elképzelni is, hogy az állam, mely ehhez a cselekményhez az áldozatokat szolgáltatta, tehát a bűn részesének tekintendő, most mint a kivégzettek örököse jelentkezhessek."

29 A föld igénylésekkel és földhöz juttatásokkal kapcsolatban a nemzeti bizottság 1945. június 21-én pártközi értekezletet hívott össze, majd a Zalavármegyei Földbirtokrendező Tanács részéről 1945. június 28-án tartottak felülvizsgálatot a községben. A nemzeti bizottság 1945. augusztus 30-án felkérte a földigénylő bizottság elnökét a házhely- és szőlőjuttatásban részesítettek névsorának összeállítására, majd elrendelte annak érdemben történő felülvizsgálatát. Az egész Balatonfüredi járásban feszültséget okozott az, hogy a földreformot az érdekviszonyok tagoltsága miatt mindenki megelégedésére nem lehetett kivitelezni, ennek következtében a földjuttatások 70 százalékát politikai vagy bírósági úton megtámadták. A Balatonfüredi Nemzeti Bizottság 1946. április 4-i ülésén Horváth Zsigmond és Tóth Mihály a földigénylő bizottságok működése