Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

redi Deportált Zsidók Szövetségét. A szövetség és az újjáalakított balatonfüredi izraelita hitközség élére Oblatt Sándor közismert és népszerű füredi polgárt választották meg.

17 Az önkormányzat és a közigazgatás újjászervezése A nyilas hatalomátvétel után megszűnt községi önkormányzatot 1945-ben nem a községi törvény rendelkezéseinek megfelelően alakították újjá. Az ideiglenes nemzeti kormány 14/1945. M. E. sz. rendeletével szabályozta a közigazgatási szervek megalakítását. 1945 nyarán csak ideiglenes önkormányzatot szerveztek Balatonfüreden. A képviselő-testületet - választói névjegyzék híján és főként politikai indíttatásból - nem választások útján állították fel, hanem a helyi erőviszonyoknak megfelelően a nemzeti bizottság által jóváhagyott arányok szerint. A képviselő-testület tehát - a nemzeti bizottságtól eltérően - nem a pártok paritásos képviseletével állt fel, hanem a pártok által megadott taglétszám alapján állapították meg az egyes pártokat és a szakszervezeti szövetségeket megillető képviselői helyek számát. Balatonfüreden az MKP, SZDP, NPP, FKgP és a Szakszervezeti Szövetség 7-7, a PDP 5 képviselői helyet kapott. A pártok és a szakszervezetek 1945 júliusában 40 tagból és 12 póttagból álló képviselő-testületet terjesztettek a nemzeti bizottság elé. A pártoknak és a szakszervezeteknek az általuk összeállított képviselő-testületi tagokról készült listákat 1945. június 29-én délelőtt kellett hivatalosan bejelenteni a nemzeti bizottság elnökének, aki 1945. július 3-án 9 órára összehívta a képviselő-testület alakuló ülését, amelyen megválasztották a 12 tagú községi elöljáróságot. (Az elöljárósági helyek elosztásáról a pártok előzőleg a nemzeti bizottság keretén belül döntöttek.)

18 A községi elöljáróság összetétele 1945 júliusában: B. Somogyi Kálmán (NPP) bíró, Dani Sándor (MKP) helyettes bíró, Sebestyén Lajos (SZDP) közgyám, dr. Szabó Miklós (pártonkívüli) orvos, Soós Gyula (PDP) jegyző, Krassovány Márton (FKgP) pénztáros, Dvorszky János (MKP), Pettkó Zsigmond (FKgP), Bodó Gábor (NPP), Kosztolányi Károly (SZDP), Pakot Sándor és Tóth Mihály (Szakszervezeti Szövetség) elöljárósági tagok. Az űj községi önkormányzat kezébe vette a nagyközség közigazgatásának irányítását, intézményeinek felügyeletét. A községi víz- és csatornaművek működtetésétől a tanonciskola felügyelőbizottságának megválasztásán át a községi alkalmazottak fizetésének megállapításáig a feladatok széles skálája tartozott a hatáskörébe. A járás többi községével együttműködve megszervezték és működtették a járási szülőotthont, ahol az intézmény szakszerű ellátásával 1945. szeptember 15-től 1945. december 5-ig 23 magyar és 9 orosz anya adott gyermekének életet. A nemzeti bizottság határozataival összhangban a községi képviselő-testület 1945. december 31-én elvi döntést hozott - mást nem is hozhatott, hiszen sem a fennálló törvények, sem az orosz csapatok jelenléte nem tett lehetővé egyebet - a tihanyi apátság tulajdonát képező fürdőtelepi ingatlanok községesítésére, illetve azok felett az ellenőrzési jog gyakorlására. A belügyminiszter rendeletével szorgalmazta Balatonfüred és Balatonarács egyesítését, ugyanakkor az arácsi képviselő-testület egyhangűlag az átcsatolás ellen szavazott. Az átcsatolás ügye a balatonfüredi fürdőtelepnek 1912. évi gyógyhellyé nyilvánítása óta foglalkoztatta a két község lakosságát, ugyanis ekkor a Balatonarácshoz tartozó ún. Esterházy-telepet a balatonfüredi gyógyfürdőhöz csatolták. A kényes döntési helyzetben a balatonfüredi képviselő-testület 1946. július 25-én diplomatikus határozatot hozott, amely hozzájárult a két község egyesítésének 1954-ig történő elnapolásához. A képviselők indokai szerint Balatonarács nagy tehertételt jelentett volna ezekben az években Balatonfürednek, amely Balatonarács nélkül is nehéz helyzetben volt,