Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VIII. A polgárosodás eredményei (Lichtneckert András)

rétében az állami pótjavadalmazást a főszolgabírói, szolgabírói, járási orvosi, írnoki, hi­vatalszolgai, tiszti katonai álláshoz. A járás felállításával egy időben megszűnt a bala­tonfüredi fürdőbiztosi és fürdőszolgai állás. A Balatonfüredi járás a folyamodó Balaton­füred nagyközségen és négy körjegyzőség községein kívül magába foglalta a járás meg­szervezését nem kérvényező szentantalfai körjegyzőség községeit is. így a járásba 26 tele­pülés tartozott: Balatonfüred nagyközség; a felsőörsi körjegyzőségbe tartozó Felsőörs, Al­sóörs, Lovas; a csopaki körjegyzőségbe osztott Csopak, Arács, Balatonkövesd, Paloznak; a nemespécselyi körjegyzőségbe tartozó Nemespécsely, Nagypécsely, Vászoly, Balaton­kisszőllős; az örvényesi körjegyzőségbe osztott Orvényes, Akaii, Aszófő, Balatonudvari, Tihany; a szentantalfai körjegyzőséghez tartozó Szentantalfa, Alsódörgicse, Felsődör­gicse, Kisdörgicse, Csicsó, Óbudavár, Szentjakabfa, Tagyon, Zánka községek. 3 A főszol­gabírói hivatal a Hirschfeld Dezsőtől bérelt épületben működött 1929-ig. Az 1926-ban a katolikus egyháztól megvásárolt és átalakított szükségtemplom és a paplak épületébe 1929 októberében költözött. 4 A háborű előtti években a balatonfürediek elmondhatták a településükről, hogy járási székhely, van főszolgabírói hivataluk, járásbíróságuk, ipartestületük, csend­őrségük, pénzügyőri szakaszuk, polgári iskolájuk. 1908. március 1. és 1909. július 1. kö­zött megépült a Balaton-parti vasút, ami nagy szerepet játszott a Balatonfüredi járás fel­állításában. Balatonfüred lélekszáma 1920-ban 2604, 1930-ban 3149, 1941-ben 3826 fő. Bala­tonarács lélekszáma az 1920. évi 742-ről 1930-ig 888, 1941-ig 962 főre emelkedett. A két világháború közötti években nemcsak az volt a kérdés, hogy mivel tudják emelni Bala­tonfürednek mint járási székhelynek a rangját, hanem az is, hogy fennmarad-e a vi­szonylag kis lélekszámú járás. A Balatonfüredi járás területi elhelyezkedéséből követke­zett az, hogy 1871-ben járásbírósági székhely lett, ahova 23 Zala megyei és 8 Veszprém megyei község tartozott. 5 A telekkönyvi hatóság és a cégbíróság a Veszprémi Törvény­széknél volt. A járás megszervezése után is ható elszakadási-elcsatolási törekvéseknek csak úgy lehetett elejét venni, ha a járás kezdeményezőén lép fel a közigazgatási hatósá­gi jogkörök megszerzéséért. A vita 1912-ben a telekkönyv miatt robbant ki. A veszpré­mi érdekeltségek a járás átcsatolását szorgalmazták, a fürediek viszont a telekkönyvi hatóság Balatonfüredre való áthelyezését. 1913-ban a képviselő-testület küldöttséget szervezett az igazságügyi miniszterhez a járásbíróság megtartása és a telekkönyv Bala­tonfüredre helyezése érdekében. Számítottak Darányi Ignác országgyűlési képviselő­nek a közbenjárására is. Végül a fürediek álláspontja felülkerekedett, 1913. november 1­jétől a balatonfüredi járásbíróságot saját területére felruházták telekkönyvi hatósággal. 6 A református egyház bérbe adta a kincstárnak egyik helyiségét, és a járásbíróság bérleti díját megemelték. 7 A telekkönyvi hatóság Balatonfüredre helyezésével 1945-ig eldőlt a járás sorsa, de nem szűntek meg az átcsatolási, elszakadási mozgalmak. 8 2. Válság és megújulás a bortermelésben Az 1959-ben önállóvá vált balatonfüred-csopaki borvidék mint kiemelkedő mi­nőségi borvidék jellemzőit nem helyes visszavetíteni a XIX. század első felébe. A XIX. század közepe tájáról fennmaradt több írott forrás is azt bizonyítja, hogy a füredi és az arácsi borok a Balaton északi partján folyó bortermelésben az utolsó helyen álltak. Az országgyűlési költségek kivetésére 1835-ben készült, objektívnek te­kinthető múlt századi forrás szerint a Balaton északi partvidékén fekvő szőlőhegyeken első osztályú borok csak a Badacsony vidékén és a Káli-medencében teremtek, a többi

Next

/
Oldalképek
Tartalom