Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
I. Balatonfüred környékének természeti képe
Balatonfüred növénytani természeti értékei A település az északkeleti Balaton-part jelentős idegenforgalommal bíró városa. Az ide látogatók nemcsak a Balaton-partot keresik fel, de gyakran kirándulnak is a környező hegyekbe. A továbbiakban összefoglaljuk a közigazgatási terület növénytani vonatkozású természeti értékeit. Országosan védett természeti értékek Balatonfüredi erdő Természetvédelmi Terület Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke 9/1986. (VIII. 21.) OKTH sz. rendelkezéssel nyilvánította védetté a 761,1 ha területet. A természetvédelmi terület legnagyobb része Balatonfüred határába esik. A csopaki területből csak egyetlen helyrajzi szám (0117/1-3) tartozik ide. A védetté nyilvánítás célja a Balatonfüred feletti Péter- és Tamás-hegy természetes gyepjeinek, karsztbokorerdejének, mészkedvelő tölgyesének és gyertyános-tölgyesének fenntartása és megőrzése. E növénytársulásokat az előzőekben részletesen ismertettem. A közelmúltban kialakított Balaton-felvidéki Nemzeti Park keletre csak Tihany vonaláig terjed, ezért a természetvédelmi terület ma is önálló, országos jelentőségű természeti értékünk. Helyi jelentőségű természetvédelmi értékek A helyi természeti értékek első fokú természetvédelmi hatósága korábban a Megyei Tanács volt, napjainkban a helyi önkormányzat, kezelői azonban más tulajdonosok is lehetnek. Balatonfüred helyi természeti értéke a Kiserdő Természetvédelmi Terület. Kiserdő Természetvédelmi Terület A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1979. június 19-én 160/1979. sz. határozatával megyei természeti értékké nyilvánította. A terület természetvédelmi törzskönyvi száma 18/32/TT/1979., azaz Veszprém megyén belül a 32. volt a megyei értékek védetté nyilvánítási sorában. A csaknem 10 hektáros védett terület a Balaton vízszintje felett 25 m-rel, annak partjától 500 m távolságban található. Eredeti növényzete mészkedvelő tölgyes volt, melyet kiirtva legelőerdőként és szántóként hasznosítottak. Füred fürdőkultúrájának XVIII. századi kialakulásával szükségessé vált a források és a környező terület rendezése, melynek során fokozatosan, előbb a források közvetlen környékén, majd a mai Kiserdő területén alakítottak ki angol stílusú parkot. Petz Ármin 1870-es terve alapján megkezdődött a park kialakítása, melynek középső részén már korábban állt a csaknem száz évig működő - ma már csak néhány részletében fennmaradt - füredi kőszínház. A Kiserdő északi részét nagyrészt feketefenyővel ültették be, ezért mai térképeink Fenyves-park néven is említik. Déli részén inkább a környéken honos tölgyek uralják az erdő képét. A település által fokozatosan körülölelt Kiserdő nagy kísértést jelent az építkezni, beruházni vágyóknak, de a napjainkban is fennálló helyi védettség és a lokálpatriotizmus gátat szab ezen törekvéseknek. Keresztury Dezső a negyvenes években írt szép versében örökíti meg az őszi parkot:
