Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

Ezen az esten jártak köszönteni a betlehemesek, akik katolikus gyermekek voltak, s többnyire az általuk készített kicsi betlehemet vitték a gyermek Jézussal. Énekeltek és jókívánságokat mondtak, amiért adományokat (néhány fillér, alma, dió, kalács) kaptak. Emlékeznek még a pásztorjátékra, amelynek szereplői kifordított szőrmebekecsben, kucsmában, kezükben hatalmas bottal érkeztek, a ház ajtaját kinyitották, és az egvik ilyenkor beesett. Ok is verseltek, énekeltek, majd jókívánságaikkal zárva játékukat, bücsúztak. Ugyancsak adományokat kaptak ezért. Sajnos, a szokás menetére, szöveges részeire már nem emlékeztek. Karácsony vigíliáján a római katolikusok éjféli misén vettek részt, s addig csak bojtosét ettek, pl. sóspogácsát. Éjfél után véget ért a böjt, ilyenkor fogyasztották el a kocsonyát. A misére indulásig sok helyen kártyázással múlatták az időt. E szent nap éjszakáján járták végig a pásztorok a falut. Ostort durrogtattak, kürtöltek, és felkeresték azokat a gazdákat, akiknek kijáró állatai voltak, s tőlük bort, esetleg füstölt húst és pénzt kaptak, ezek voltak kiegészítő jövedelmeik. Reformátusoknál az iskolás korú gyermekek karácsony első napján felkeresték keresztszülőiket, rokonaikat és verses köszöntővel köszöntötték őket, amiért ugyancsak adományokat - alma, cukor, néhány fillér - kaptak, és ez saját keresetük volt. Sajnos, egyik szokásváltozat esetében sem emlékeztek a köszöntők szövegeire. Az esztendőn átívelő szokássor rendkívül hiányos. A következő alkalomként Vízkereszt napját, január 6-át nevezték meg. E napon a templomban történt vízszentelés után a római katolikus családok kis üveg szenteltvizet vittek haza, amelyből az ajtó melletti s/enteltvíztartóba öntöttek, s esténként a gonosz távol tartásáért megszentelték vele a szobát. Az e naphoz kapcsolódó házszentelésre nem emlékeznek. Február 2-án, Gyertyaszentelő napján családonként két-két szalaggal összekötött gyertyát vittek szenteltetni, amit a falba vert szegen őriztek a szobában. Nagybeteg, valamint halott mellett gyújtották meg. A nap Jézus templomban való bemutatásának emlékünnepe. Február 3-án ugyancsak a római katolikusok mentek misére, ahol két keresztbe tett gyertyával Balázs-áldást kaptak, lévén a nap Szent Balázs püspök napja, a III-IV. s/ázadi vértanúé, akinek legendája szolgál alapul a torokáldáshoz. Január 6-tól hamvazószerdáig tartott a farsang, amely mindkét felekezetnél a vidámság, a szórakozás ideje volt. E hosszabb-rövidebb időszakhoz a télkiűzés és tavaszvárás kapcsolódik. Pogány ünnep, átszőve termékenységvarázslásokkal, zajos adománygyűjtő felvonulásokkal, amelyekből Füreden már csak egy mértéktartó polgári szokás élt: a bálázás. Ilyenkor tartotta bálját a Gazdakör, az iparosság, a tűzoltók, a Dalárda. Ezekre a helyekre meghívó nélkül nem lehetett bejutni, zártkörű összejövetelek voltak. A füredi ifjúság házi mulatságokat is rendezett, többnyire a szomszédság vett reszt rajta, ahol harmonikaszóra táncoltak. Ugyanakkor elmentek Tihanyba, Arácsra községi bálba. Újhelyi Pál ilyenkor szokta megjáratni a lovait. Csengős szán elé fogta okét, összeszedte az ismerős lányokat és néhány kéve kukoricaszár vagy egy csomó széna, esetleg egy zsompor kukorica fuvardíjért elvitte őket szánkózni: Lovasra, Arácsra. Ez téli, farsangi kirándulás volt, amin a Szabó lányok mindig részt vettek. Farsangi időszakban volt a tollfosztó is, ami társasmunka es társas szórakozás volt egyszerre, ahol az ifjúság mókázott, miközben a munkát is elvégezték. Többnyire farsang idején szervezte a református Nőszövetség a teaesteket, amelyek nem nevezhetők zajos mulatságnak, inkább jótékonyságot szolgáló összejöveteleknek. Hamvazószerdával kezdetét vette a nagyböjt egészen húsvétig. Az időszak kezdetén a római katolikus hívek az előző esztendőben virágvasárnap megszentelt barka elé-