Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)
éhező gyermekek miatt segíteni. Többnyire élelmet adtak a gyermekeknek, az apát figyelme/tették, de ez nem eredményezett változást. Előfordult olyan eset is, hogy a vagyon ment rá a részegeskedésre, végül is elárverezték, ami a közösség szemében az életmód következménye, nem szánakoztak rajta. Ugyanígy a vagyon elherdálását követő öngyilkosságot is egy életmód folyományaként fogták fel, ámbár ez döbbenetet váltott ki mégis. Az élet tisztelete jellemezte a közösség felfogását, ígv az öngyilkosság mindig megdöbbentő és váratlan, sajnálatot, szánalmat ébresztő cselekedet, megoldás volt számukra, illetve az egészséges életszemléletből adódóan érthetetlen és a kiváltó vélt vagy valós okot megoldatlanul hagyó cselekedet. Sajnos, néhány öngyilkosság előfordult a vizsgált korszakban: az okok között szerelmi bánat, vagyonelhcrdálás, rágalmazás szerepelt. Erkölcsi normarendszerük másik meghatározója a valláserkölcs volt, amelynek értelmében a vallását gyakorló, templomba járó, az ünnepeket megtartó egyéneket sorolták a tiszteletet érdemlő, rendes emberek soraiba. A nemi erkölcs területén a házasság előtti érintetlenséget tartották értéknek mindkét nemre vonatkozóan. A legények szájukra vették a megesett lányt, a közösség ugyancsak megszólta, sőt előfordult, hogy gúny tárgya lett az ilyen személy vagy a gyermek. Elítélőleg nyilatkoztak az olyan legényről, aki az éjszaka leple alatt asszonyokhoz vagy kikapós lányokhoz járt. Az ilyen ember nehezen kapott azután feleséget magának. Nem maradhatott titokban azoknak a menyecskéknek, esetleg lányoknak a neve sem, akik titkos találkákra jártak, s szexuális kapcsolatot folytattak. Az ilyen esetek megbotránkoztatták a közösséget. Ma is megnevezik az egykori legényt, de azt a három asszonyt is, akikkel házasságtörő kapcsolatot tartott fenn. Elenyésző volt a válások száma. Előfordult viszont érdekházasság, többnyire a vagyon nagysága volt a vonzerő. Az áldás nélküli házasságon szánakoztak, de az érdekből megkötött frigy büntetésének tartották. Elvetendőnek ítélték a szeretetlenséget, a rossz szándékot, de a túlzott kíváncsiskodást is. Utóbbi ellen védekezni igyekeztek. Általában elmondható, hogy a segítőkészség, a jó szándék jellemezte döntően a közösséget, továbbá a borvidékek népességére általánosan jellemző derű és a különösen szívélyes, önzetlen vendégszeretet. Értékrendjükben előkelő helyet foglalt el a tanulás és tanultság megbecsülése, tisztelete. Ennek köszönhető az, hogy oly nagy számban végezték el a polgári iskolát, sőt mentek néhányan tovább, Pápára a Református Kollégiumba. Az egyházi esztendő jeles napjai, szokásai Az esztendő változatosságát és körforgását az évszakok váltakozása jelenti, amely évnegyedekre tagolja ezt a január l-jétől december 31-ig terjedő időszakot. Az évnegyedek közül a téli és tavaszi ünnepekben gazdag, ez az ünnepes félév, míg a nyári, valamint az őszi a nagy munkák miatt ünneptelenebb. Az ünnepek sorában az adott esztendőben egy ünnep csupán egyszer fordul elő, kivéve a vasárnapot, amely hetente ismétlődik. Az ünnep szent nap, amely kiemeli az embert a köznapok megszokott világából. A paraszti társadalomban a munka és az ünnep összefonódott, hisz az ünnepek cselekményeivel a való világ gyarapodásához, boldogulásához kívánt hozzájárulni, ahhoz a világéhoz, amelyben élt. 144 Az ünnepeket mindig készülődés, testi és lelki felkészülés előzte meg, amely az égvén s a család egész környezetére kiterjedt.
