Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

vezetésével a Tűzoltószertár emeletén. Ide a környékről is jöttek, nagy volt iránta az érdeklődés. A tánctanfolyam 5-6 hetes volt, ahol nemcsak táncra, hanem illemre, viselkedésre is oktatták a fiatalokat. A párokat a tánctanár jelölte ki, választani csak a végén, a vizsga, azaz a koszorúcska alkalmával lehetett. A tanításért meghatározott tandíjat fizettek, így csak olyanok vehettek részt a tánctanulásban, akik ezt az összeget képesek voltak megfizetni. Volt, aki fával egyenlítette ki a tandíjat pénz helyett. Hetente 2-3 alkalommal volt tanítás, s hét végén, szombaton vagy vasárnap este össztánc. Itt mindenki táncolt, egyetlen lány sem árult petrezselymet. A lányokat a tánciskolái alkalmakra elkísérte anyjuk vagy valamelyik nőrokonuk. Tánc alatt az idősebbek, a kísérők a fal mellett ültek és nézték a fiatalokat. Egyedül szégyen lett volna egy lánynak akár tánciskolába, akár bálba elmenni. Ezt szülei sem engedték volna meg neki. A tánciskola záróalkalma a koszorúcska volt, amikor francia négyest is táncoltak. Erre mindig nagyon készültek. A lányok színes szalagokból apró masnikat készítettek, s akivel táncoltak, annak kitűztek egyet a zakójára. Az győzött, akinek a legtöbb összegyűlt. A tánciskolái alkalmak után nem volt ritka a szerenád sem, aminek elfogadását gyertyafénnyel jelezték. Ezenkívül a Gazdakör helyiségében is összegyűlhettek a fiatalok, ahol pingpongoztak, beszélgettek. Délutáni istentisztelet után szívesen betértek ide. Kizárólag férfiszórakozás volt a pinceszer. Amikor a fiatalok legénykedtek már, apjuk megengedte nekik, hogy szüret után összejöjjenek egy-egy pincénél. A szü22. ábra. A Polgári Dalegylet tagjai 1893-ban (Reprodukció: Róka Lajos)