Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

A kirakodóvásár területén az azonos árucikket árulók részére ugyancsak kijelölték az árusító helyeket, sorrendet is megállapítva. I. csoport: kalaposok, szabók, szűcsök, csizmadiák, cipészek; II. csoport: rőfösök, gyolcsosok, rövidárusok, földön árulók; III. csoport: bábosok, fésűsök, bádogosok, lakatosok, rézművesek, szitások, könyvárusok; IV. csoport: famunkások, asztalosok, székesek, bognárok, kádárok, esztergályosok; V. csoport: tarisznyások, szíjgyártók, kötelesek; VI. csoport: edényesek. Az első helyre mindig a vásártartó helység iparosai, kereskedői kerültek, őket követték a járás-, majd megyebeliek, végül a más megyéből valók és a külföldiek. Az ugyanazon szakmabeliek esetében pedig a régibb keletű igazolvánnyal rendelkezők kerültek az előbbre való helyekre, s ez az özvegyet is megillette. A vásár kezdete után érkezők csak hátrább kaphattak helyet. Egy iparos több sátort is állíthatott, de csak a többiek helyfoglalása után. A sátorban árulóktól mindig a helyfoglalás után szedhették be a hely pénzt."* A füredi vásár gerincét az állatvásár alkotta. Itt szerezték be a disznót, és itt adták el a gazdák a malacokat. Tehenet ugyancsak itt árultak és vásároltak, valamint fiatal tinót, ökröt is. Az ökröket 2-3 esztendő alatt felhizlalták, majd továbbadták. Voltak, akik számára jól jövedelmezett az ökörtartás és a velük való kereskedés. Somogyból is jöttek a füredi vásárba ökröt venni, mert az itt nevelt állatokat edzettebbeknek, erősebbeknek tartották a köves, kötött talaj miatt. A térség harmadik része a lóvásárnak adott helyet. A korláton kívül árulták a kecskéket, ide elsősorban a szegény emberek jöttek üzletet kötni. Egyébként kecskét és birkát a disznóvásáron is szoktak árulni. Az állatvásárban megvett állatokat többnyire lábon hajtották el. Erre a célra a nagvgazdák, a hentesek vagy a távolabb lakók ímjcsárokat fogadtak fel, akik megfelelő fizetségért bárhova elhajtották az állatokat. Ezek a hajcsárok többnyire nincstelen, hajléktalan emberek voltak. A disznót távolabbi helyekre szekéren szállították, közeli faluba azonban elhajtották lábon is, pl. Aszó főre, Balatonszőlősre. Az emlékezet szerint a füredi vásárban nem működtek kupecek. A környékbeli falvakban azonban állítják, hogy jelentős volt a tevékenységük. Ez hihető is, hiszen a térség egyik vásáros központja volt a település, nem valószínű, hogy az engedéllyel rendelkező közvetítő kereskedők éppen ezt a vásárt kerülték volna el, hiszen jó alkalom volt ez akár a saját kezükre dolgozni, akár mások megbízásából vásárolni vagy 7. ábra. Szentgáliak portékája a vásáron eladni, amelyből számukra min(Fo tó: Vajkai Aurél, 1956) d ig haszon származó tt.