Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

Nyáron naponta mosakodtak, s ez jellemezte azt az időszakot, amikor kinti munkákat végeztek. Arcot és lábat télen is naponta mostak. Az igényesebb családokban nyáridőben mosóteknőben vizet tettek a napra, amelyhez a mosófazékban forralt vízből hozzáöntöttek, s ebben fürödtek. Máskor pedig öntözőkannából locsolták egymásra a vizet és így tisztálkodtak. Hajat is gyakrabban mostak ilyenkor, bár a lányok, asszonyok kendővel, a férfiak pedig kalappal védték a fejüket. Hajat mindig a lavórban mostak. Nyáron a napon, télen pedig a tűzhely mellett szárították meg, közben fésülgették és törülközőt csavartak rá. Nyáron hetente, míg télen kéthetente került sor hajmosásra. Kicsi gyermekeket az ágyra fektettek és a vizet egy széken álló mosdótál fölött fejükre öntve mosták meg hajukat. Tisztálkodáshoz szappant használtak. Nagyobb lélekszámú családokban hetente, másutt vagy ahol módosabbak lévén, nagyobb mennyiségű ruhaneművel rendelkeztek, ott kéthetente került sor jelentősebb mosásra. A szerényebb körülmények között élők a család tagjainak részvételével végezték el ezt a munkát, míg a napszámosokat rendszeresen foglalkoztató tehetős gazdák asszonyai napszámosasszonyokat fogadtak ezen alkalomkor. A mosás hamulúggal tőrtént. Hamulúgot fahamuból készítettek, mégpedig hideg fahamura hideg vizet öntve. (Ezt a készítményt használták egyes helyeken hajmosásra is.) Amikor a fahamu leülepedett, leszűrték. Amennyiben nagyon síkosnak találták, vízzel felhígították, nehogy kicsípje a kezüket. Ezután meglangyosították a hamulúgot és beáztatták a ruhát. A szennyezettebb részeket mosószappannal is megdörzsölték. A ruhát egy éjszakára ázni hagyták. Ebben az első lében kidörzsölték, így a szennyeződések nagy részét eltávolították. A zsebkendőket külön, lavórban áztatták. Ezeket és az apróbb ruhadarabokat a gyermeklányokra bízták, így tanítva meg őket fokozatosan a mosásra. Az első vízből kiszedett ruhákra forró lúgos vizet öntöttek és a teknőben minden egyes ruhadarabot megráztak. Valamennyit a vízben hagyták, ahol ki is hűlt. A vizet üstben a katlanban forralták, amely a sütőházban vagy az egyik konyhában volt a legtöbb helyen. A kihűlt ruhák tisztaságát megvizsgálták, majd szappandarabokkal kevert lűgos vízben kifőzték a fehér ruhákat (alsónemű, ingek) és a vászonholmit (lepedő, törölköző, abrosz, konyharuha). Főzés közben fakanállal forgatták meg őket. A fehér ruhákon kívül világos tarka (rózsaszín vagy négyzethálós ágynemű, színes fehérnemű) és sötét tarka (különféle előruhák vagy kötények) ruhaneműt is mostak. Ezeket azonban soha nem főzték, csak felrázták. A mosás utolsó mozzanata az öblítés volt. Füreden nem létezett mosóház, a ruhákat a kútnál, a patakban (Séden) vagy a forrásnál öblítették. Az volt a lényeg, hogy mindez folyóvízben történjen. Öblítés után kicsavarták a holmit, majd a padlásra vagy az udvarra terítve megszáradt. A mosásra mindig ráment egy egész nap. A testi ruhát hetente, törölközőket, konyharuhákat, abroszokat kéthetente, ágyneműt pedig háromhetente kerítettek sorra. A munkának nem volt meghatározott napja. Amikor a ruha összegyűlt, vagy ha esett az eső, elvégezték a mosást. A ruhaneműt kivétel nélkül vasalták. Korszakunkban már mángorlót nem használtak, csak faszenes vasalót. Ebbe a munkába is bevonták a lányokat. Először csak a kisebb ruhadarabok kivasalását bízták rájuk, majd fokozatosabban a kényesebbeket is. Az ünnepi abroszokat, a finomabb ágyneműt (damaszt, monogrammos) keményítették is, majd Vasalták őket. Füreden volt olyan személy is, aki rendszeresen vállalt mosást. Dohovics Teréznek hívták, de csak Szappan Treszkának emlegették.