Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)

mányosan elkészítve vagy a tésztás ételféleségek egyszerűbb változatai.

32 Általában elmondható, hogy a táplálkozásban a húsfélék, a krumpli, valamint a zöldségfélék játszottak vezető szerepet az egyszerű tészták mellett. Különösen jelentős volt a káposzta. Ez az egész Balaton-felvidéken nagy jelentőségű volt a táplálkozásban. Népélelmezési fontossága a középkor óta egész Európában kimutatható. 3 Több jellegzetesség az úri konyhából került a táplálkozásba. Az egyik nagygazdacsalád nőtagja pl. arisztokrata és földbirtokos családokkal állt üzleti kapcsolatban, gyümölcsöt hordott rendszeresen az asztalukra. Itt - unokája visszaemlékezése szerint - a szakácsnőtől mindig űj recepteket kapott, amelyeket ő is alkalmazott. Tőle pedig továbbkerült másokhoz. Ezek az úri konyhát jellemző vonások másutt a kisnemesi táplálkozásban is megfigyelhetők. Ez jellemezte a polgárosodó Csopak és Kövesd táplálkozási kultúráját is. így a nagyobb mennyiségű húsétel, a többféle mártás, a zöldségek rendszeres alkalmazása, a salátafélék fogyasztása, a gyümölcs jelenléte, továbbá az évszakok, a köznapok és ünnepek eltérő étrendje.

34 Bizonyos csemegék jelenléte a módos és igényes családokban - mint pl. a liktárium készítése - ugyancsak a nemesi konyha hatásának tudható be.

35 Italként mindenütt vizet és bort használtak, továbbá a kedvelt savanyúvizet, amelyhez a füredi családok hozzájuthattak. A hét napjait többnyire meghatározott étrend jellemezte. Hétfő, szerda, péntek tésztanap volt, sűrű tartalmas levessel, amit sült vagy főtt tészta követett. A többi napokon, azaz kedden, csütörtökön, szombaton főzelékfélét ettek hússal. Vasárnap és ünnepnap elmaradhatatlan volt a húsétel. Tésztás napokon krumplilevest, kolbászos bablevest ettek. Tésztaként kifőtt tésztát (mácsik) vagy kelt tésztát (lekváros kifli, pogácsa, fánk, lángos), rétest vagy egyebet. így palacsintatésztából készített tarkedlit, amit lekvárral fogyasztottak, édesen elkészített íisztes stercet, amit aludttejjel is szoktak csinálni, valamint smarnit. A rétes különösen kedvelt volt: töltötték lekvárral, mákkal, túróval, almával, cseresznyével, káposztával, karalábéval. Lángállót nemcsak kenyérsütéskor készítettek, hanem fő ételként is, sűrűbb levest követően: pl. csülkös bableves után. Kizsírozott tepsiben sütötték ki, vagy csak a tűzhely tetején, a platnin, s utána megzsírozták, megfokhagymázták. Főzelékes napokon nyáron zöldfőzeléket készítettek: sóskát, spenótot, zöldbabot, tököt. Valamilyen hűsfélével ették. Télen tökgyalun legyalult marharépából csináltak főzeléket savanyúan vagy paradicsommal, füstölt orjával. Téli eledel volt a törött borsó, törött lencse, amit zsírral „meghintettek". Bevagdosott, megsütött tokaszalonnát adtak hozzá, s hagymás zsírral meglocsolták. Különleges főzelékféle volt a koszmacska, ami tulajdonképpen vegyes zöldségekből állt: sárgarépából, karalábéból, krumpliból és káposztából. Füstölt hússal, többnyire orjával ették. Kedvelték a tepsiben sütött tócsit, a krumplikását, a tejfölös krumpligánicát, de a resztelt krumplit, más néven „fujtós krumplit" is, amelyet paprikás, hagymás zsírra tettek. Kicsit hasonlított a paprikás krumplihoz. Gyors étel volt nyáron a lecsó, a sült tojás és a tojásos paprika. Amikor hűslevest főztek, pl. egy kg marhahúsból, akkor a levest házilag gyúrt, apró kocka tésztával tálalták - ez volt a siflitészta -, a húst pedig vöröshagymás lével megpirították, majd krumplival, esetleg valamilyen mártással fogyasztották. Az ünnepi alkalmak étkezéséhez hozzátartozott a hús: pörkölt vagy sült, disznó és baromfi, hisz a módosabb háztartásokban a csirkén kívül libát, kacsát, pulykát is tartottak, de az évi 1-3 levágott disznó ugyancsak a hússzükséglet biztosítását szolgálta. A füstölt hús elsősorban nyáron, kora ősszel fogyott, tavasszal a zsírban lesütött húsokat vették elő, zöldsalátával kínálva.