Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
VII. Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden (S. Lackovits Emőke)
1935. évi felmérés Baricskát, Vörösföldeket, Laposteleket, Öreg-hegyet, Petkét, Bocsárt és Szakát nevezte meg legkitűnőbb szőlőtermő területként 14 , elsősorban adatszolgáltatói információkra támaszkodva. Ugyancsak recens adatok szerint a jelentéktelenebb szőlőtermő területeken a II. és III. osztályú szőlőbirtokok tulajdonosai napszámosok és zsellérek voltak döntő többségben. Gazdaságföldrajzi vizsgálatok megállapították, hogy a szőlő- és borgazdálkodás török hódoltság alatti visszaszorulása nyitott teret a gyümölcstermesztésnek 15 , amely a XIX. század végén, a XX. század első felében különösen számottevő volt. 1857-1935 között a művelési ágak aránya változónak mondható, s ez különösen a szőlő és egyéb művelési ágak területe esetében figyelemre méltó. Figyelmet érdemlő az összes területből az erdők részesedése, amely a hasznos területnek 23-30 százalékát foglalta el, a legmagasabb arány a XX. századra tehető. A szántó a 11,5-15,5 közötti százalékarányával a második helyre került, s csak ezután következett a szőlőterület 10-10,5 százalékkal. Uralkodó művelési ág ugyan nagyságát tekintve a szántó volt, jövedelmezőségét tekintve azonban a szőlő 9,8 százalékkal megelőzte. Harmadik, illetve negyedik helyen a legelő és rét területe állott, amelyek az állattartás alapjául szolgáltak, bár minőségileg nem tartoztak a legkiválóbbak közé. 1939-40-ben az arányok vajmi keveset változtak. Ekkor az összes földbirtok száma 706, az összes kataszteri tiszta jövedelem aranykorona értéke pedig 28 495,09. A szántónál némi csökkenés, a szőlőnél kevés növekedés tapasztalható, azonban a jövedelmezőséget tekintve a szőlő maradt az első helyen, minden más (szántó, rét és legelő) csak ezután következett. 16 E többféle művelési ág meglehetősen elaprózott birtokok között oszlott meg. A birtokaprózódás a múlt századtól a XX. századig nem állt meg, hanem folytatódott, ennek ellenére a lakosság döntő többsége gazdálkodásból élt, bár az 1940-es évektől emelkedni kezdett a bányászatból és iparból élők lélekszáma. 17 A földbirtokkal rendelkező népesség birtoknagyság szerinti megoszlása 1910-ben és 1941-ben: 18 Birtoknagyság 1910 1941 Birtoknagyság népesség népesség Birtoknagyság szám szerint % szám szerint % 50 kat. holdon felüli 6 1,2 20-50 kat. holdas 67 11,1 47 9,1 10-20 kat. holdas 80 13,3 84 16,2 5-10 kat. holdas 168 27,8 112 21,7 5 kat. holdon aluli 288 47,8 268 51,8 Birtokos és bérlő együtt 603 100,0 517 100,0 Legmagasabb száma a törpebirtokosoknak volt, őket a kisbirtokosok követték. A közepes birtokkal rendelkezők viszonylag stabil létszámúaknak bizonyultak, minimális eltéréssel, ami a 30 esztendő alatt a kisebb nagyságú birtoktestek növekedését, a nagvobbak csökkenését jelentette. Magasnak mondható a gazdasági cselédek, napszámosok, idénymunkások létszáma. Arányait tekintve 1910-ben a lakosság több mint 47 százalékát alkották (47,3 százalék), 1941-ben pedig már közel 66 százalékát (65,7 százalék). 19 A lakosság foglalkozási ágak szerinti megoszlása 1910 és 1930 között: 20
