Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)

szőlőhegyről, a szőlőhegyre máshonnan bort bevinni, dézsmába pénzen vett bort vinni tilos volt. A hetedik artikulus megtiltotta a jobbágyoknak, hogy a telki földekbe, rétekbe szőlőt ültessenek.

214 A szőlőhegyi önkormányzatot Füreden és Arácson a Zala vármegye által 1752ben kiadott hegytörvények alapján szervezték meg.

215 A hegytörvények 1. artikulusa szerint minden évben Szent György-nap tájban a szőlősgazdák megválasztják a hegymestereket, bírákat és esküdteket, azonkívül hites nótáriust fogadnak. A 29. artikulus rendelkezett a törvények és az elöljárók tiszteletéről, az eljáró bírákat megillető asztalpénzről és egyéb fizetségekről, a szőlőlevelek kiadásáról és a böcsükről. A 6. artikulus a szőlősgazdák számára előírta a bejelentési kötelezettséget, A 2. artikulus rendelkezett a gyepűjárásról, a 3. a szőlőhegyi utakról és kapukról, a 7. a szőlőhegyen való közlekedés szabályairól, a 14. a gyepű karbantartásáról, a 15. a gyepűt kijjebb tevők büntetéséről. A 4. artikulus a káromkodás, a 8. a lopás, a 9. a szőlő- és gyümölcslopás, a 10. a tilosban legeltetés, all. egymás szidása és gyalázása, a 12. a megyeszegés, a 16. a tűzkárokozás büntetéséről, az 5. a vasárnapok és más ünnepek megtartásáról szól. A 13. artikulus a földesűrnak járó gyümölcsről és szőlőről, a 17. a vincellérek felügyeletéről és a szőlőpásztorok tartásáról, a 18. a vármegyei bérszabás megtartásáról, a 19-21. a szüret megkezdéséről, a földesúrnak járó kilenced-, tized- és hegy vámbor megadásáról, a 22. a parlagszőlők megépítőinek védelméről, a 23-28. és 30. a szőlőadásvétel szabályairól, a szőlőperekről és a törvénybe idézésről rendelkezett. A Balaton-felvidéki szőlőhegyek többségén a nagyszámú külső vagy vidéki (extraneus) szőlőbirtokos miatt a hegység önkormányzata elkülönült a falu önkormányzatától, külön testületet alkotott, saját jegyzővel, hivatalos pecséttel rendelkezett. Füreden másként alakult a szőlőhegyi önkormányzat szervezete, szoros kapcsolatban állt a falu önkormányzatával, amit kiadványok sorával lehet bizonyítani. Gyakori eset, hogy ezekben a kiadványokban a kiadó magát így nevezi meg: „Balaton Füredi ezen Tekintetes Nemes Zala vármegyei helységnek s hegységnek választott bírái s elöljárói." Egy becsülevél záradéka is figyelemre méltó: „Melly ekképpen általunk végre vitt betsüről adtuk neveink aláírásával s helységünk és hegységünk petsétjével megerősített bötsü levelünket." A helység és a hegység pecsétje nem más, mint a falupecsét.

216 Az uradalmi levéltárakból kigyűjtött adatok alapján Füred hegybírái közül ismert: nemes Varga József (1768), nemes Varga Tamás (1779), Szabó Péter (1781), Kutasi Mihály (1789), nemes Varga Ferenc (1798/1799), Gyenis István (1799/1800), nemes Varga Ferenc (1801), Vass György (1803), Polányi István (1805), Bedegi Mihály (1807/1808), nemes Somogyi Mihály (1808/1809), nemes Varga Ferenc (1810), nemes Somogyi László (1811), nemes Varga Ferenc interimális hegybíró (1811), nemes Somogyi László (1811/1812), Bertók Ferenc (1812/1813), nemes Varga Mihály (1814/1815), Dómján József (1821-1822), Varga Ádám (1823/1824), Bedegi István (1824/1825), nemes Somogyi Lőrinc (1828/1829), Marton Péter (1831), Tóth János (1837), Vargyas János (1837), Gyenis Ferenc (1838, 1841), Gyenis Gábor (1841/1842), Vas János (1842/1843), Kutasi Mihály (1844), Vörös István (1845), Kutasi György (1847). A hegybírák valamennyien fürediek voltak, s közöttük jobbágyokat is, nemeseket is találunk. Hivatali idejük Szent György-napkor vette kezdetét. A füredi szőlőhegyek területe az 1830-as évekre már olyan hatalmasra duzzadt, hogy egyetlen hegybíró és elöljáróság nem tudott rendet tartani a szőlőbirtokosok között. Emiatt először a jobbágyok javasoltak több hegybíróságot a földesuraknak, 1836-ban pedig 26 füredi, köztük négy nemes, az uradalmak fiskálisaihoz folyamodtak a füredi szőlőhe-