Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

meny kőzetű részek szinte kipreparálódtak környezetükből, de erről majd később, a negyedik részben szólunk a kúpok kapcsán. A lejtős térszíneken a topográfiai térkép szintvonalainak lefutása és sűrűsége alapján is elég jól kirajzolódnak a tereplépcsők, de a völgyek talpán - bár a helyszínen szemmel látható - csak nagyon részletes műszeres felméréssel mutatható ki az esésgörbe változása, amit kőzetminőség vagy tektonikus mozgás okozhat. Végül - ha a lépcső fogalmát tágabban értelmezzük - meg kell említeni az itteni sédek medrében képződött számtalan mésztufagátat is, hiszen ezek növekedése idővel szintén az addigi egyenletes lejtés ugrásszerű megváltozását okozza: újabb szint épül fel. Visszatérve a hegyek lépcsőire, nézzük most sorra, felülről lefelé haladva az egyes geomorfológiai szinteket. A Recsek-hegy dél-délnyugat felé kinyúló mellékrögei képezik Füred közigazgatási területének legmagasabb, egy kicsivel éppen 400 m fölé emelkedő részeit. Az első valódi szintet (380-390 m) a Tormán-hegy keskeny háta és tőle a Recsek-hegy felé eső másik két - egymással párhuzamos - gerinc alkotja. Ugyancsak ide sorolható a Recsek-hegytől dél-délkelet felé nyúló Felső-erdő hasonló magasságú kúpcsoportja is. A Tormán-hegy dél felé ereszkedő oldalának lejtőpihenője a következő lépcső (350 m), amelynek szomszédja a Sárkány-völgy fölső szakaszának keleti oldalán húzódó lapos hát. Még lejjebb ereszkedve a 310-320 m-es felületre jutunk. Ennek foltjai délről és keletről szinte körnegyedet képeznek a Recsek-hegy-Felső-erdő tömb lábánál. Figyelemre méltó, hogy ugyanilyen magasságú a jóval távolabb fekvő Tamás-hegy hosszan elnyúló gerince és a Péter-hegy is. A 300 m-en kezdődő és 220 m-ig tartó széles hegylábfelszín - egységesnek tűnő volta ellenére - több önálló szintre bontható. A 290-300 m-es felszín maradványai az Evetes-völgyet kísérik keletről, de megtalálhatók a Sárkány-völgy két oldalán is, továbbá - csaknem 1 km-esre szélesedve - a közigazgatási terület északi sarkán a Koloskavölgy szomszédságában, valamint a messzebb fekvő Péter-hegy északkeleti vállán és a Tormán-hegy tetőrégióját délről övező peremen. Legnagyobb kiterjedésű a 270-280 m közti szint, ez széles sávban kíséri a Koloska-völgy középső szakaszát mindkét oldalon és kelet felé a közigazgatási határon túlnyúlva folytatódik a Nosztori-tető, Káptalanierdő fennsíkjában. Délebbre a Koloska- és a Kéki-völgy között húzódik, majd egy néhány száz méter széles megszakadás után felismerhető a Koloskát elgátoló Kereszt-hegyen és annak délnyugati folytatásában. Ilyen magas a Sándor-hegy tetőszintje, a Tamás-hegy északkeleti második pihenője. Szembetűnő még a Sárkány-völgytől délnyugatra és az Evetes-völgy bal oldalán, bár itt felső határa egybemosódik az előző szinttel. A 250-260 m-es lépcső harántirányú nyeregként fekszik a Kéki- és a Koloska-völgy között, megjelenik az utóbbi kereszt-hegyi áttörésének legfelső teraszaként, valamint a keleti határszél Berkenye-kúti-dűlő nyergében. Jól látható a Péter-hegy nyugati lejtőjén, a Tamás-hegy északkeleti és délnyugati elvégződésén, a Kéki-medencét északról szegélyező Som-hegy lapos tetején és a szomszédos kisméretű kúpokon. E szintbe tartozik a Meleg-hegy és a Száka-hegy teteje is. A Nagy-mezőn és tőle nyugatra mintha „lejjebb csúszna" 10 m-rel, bár a hegylábfelszín itt enyhe lejtéssel lenyúlik egészen 230 m-ig. A 220-230 m-es lépcső legmarkánsabb a Siske-völgy két oldalán. Ilyen magas az Eb-hegy lapos teteje, a Kéki-medencében a László-hegy, a vízműtől északkeletre húzódó gerinc, a Lóczy-barlang feletti lejtőpihenő, a Tamás-hegy messze délre kinyúló orra, valamint a Koloska arácsi áttörésének jobb oldali sziklaterasza. Délnyugaton a Száka-hegy északi előtere és a Bocsár-hegy tartozik ide. A következő lépcső már egyenesen a „tengerbe vezet", ugyanis Füred környékén a Pannon-beltenger abráziós szinlője és törmelékanyaga általában 190-200 m maga-