Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)
kellett számba venni. E két tényezőnek is szerepe lehetett abban, hogy a XVIII. század elejétől a jobbágyrendszer felszámolásáig az úrbéri szolgáltatások terén nem ismertek nagyobb horderejű konfliktusok az apát és füredi alattvalói között. Gróf Esterházy Károly egri püspök füredi birtokrészén lakó örökös és szabad menetelű jobbágyok 1768-ban az úrbérrendezéskor elmondták, hogy sem urbáriumuk, sem kontraktusuk nem volt az urasággal, szolgálatuk abból állt, hogy hegy vámbort fuvaroztak minden esztendőben, azonkívül árendát fizettek. Ez azt jelentette, hogy az 1671. évi záloglevélben leírt jobbágyi szolgáltatások maradtak érvényben a Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezésig. Arácsnak az Esterházy grófi birtokon lakó úrbéresei szűkszavú válaszokat adtak 1768-ban a vármegyei kiküldöttek által feltett úrbéri kérdőpontokra. Közölték a kiküldöttekkel, hogy sem urbáriumuk, sem kontraktusuk nem volt, a kötelességüket a szokások szerint teszik. Valójában az arácsi jobbágyoknak is volt kontraktusuk, csak éppen nem tudták bemutatni a kiküldötteknek az úrbéri kötelezettségeiket szabályozó, a fürediekével azonos 1671. évi záloglevelet. Terheiket elsősorban a robot képezte, amelyet egyesek 4 marhával teljesítettek, mások pénzzel megváltották. Robotban fuvarozták a hegyvámbort minden esztendőben az uraság pincéjébe, Devecserbe, Pápára. A robotnapok számát nem állapították meg. A földesúrnak járó kilenced adására nem emlékeztek, csak annyit tudtak, hogy a kilenced helyett 3 esztendő óta tizedet, földesúri vagy úri tizedet adtak, egyházi tizedet nem. Ajándékot az uraságnak semmiből nem adtak. 4 " 1 1778-ban gr. Esterházy Károly részén lakók már részletesebben ismertették az úrbér történetét a vármegyei kiküldöttekkel. Salomvári János és özvegye után Kiss Sándor lett az arácsi, füredi birtokrészek és a hidegkúti puszta zálogbirtokosa. Az arácsiak mást nem adtak neki, mint a telkes vagy helyes gazdák egy akó bort, amit helyadó bornak neveztek. Ezenkívül a hidegkúti puszta haszonvételéért Kiss Sándor úr arácsi szőlejét megmunkálták, és az abban termett borát Veszprémbe szállították. Mikor a helység a zálogból gr. Esterházy Károly kezére visszakerült, szóbeli egyezség szerint ki 8, ki 6, ki 4 forint árendát fizetett a földesúrnak. 46 1768-ban az úrbérrendezéskor a gróf hat esztendőre szóló írásbeli kontraktusra lépett az arácsi, füredi jobbágyokkal és zsellérekkel. Hogy a jobbágyok a szőleiket, amelyekből gazdaságuk állt, jobban művelhessék, a földesúr megengedte nekik, hogy az urbáriumban foglalt kötelezettségeiket: robotjukat és hosszú fuvarjukat marhás és kézi munkával ne teljesítsék, hanem készpénzzel megválthassák. Az 1 forint füstpénzen kívül, amelyet a jobbágyok és a házas zsellérek fizettek, egy napi marhás robotért 40 dénárt fizettek, egy V« telkes jobbágy Vs öl fáért HV2 dénárt, a konyhabeli adózásokért Arácson 10, Füreden 5 5 /s dénárt fizetett. Ennek megfelelően fizettek a nagyobb telekhányaddal rendelkezők. A fonást az uraság elengedte, de ha valamelyik jobbágy kendert vagy lent termesztett, köteles volt kiadni belőle a tizedet. Az arácsiak hosszúfuvarja 2 732 székért, a füredieké 1 székért jelentett, egy szekér megváltása 2 forint volt. A házas zsellérek a füstpénzen kívül 2 forint 40 dénárt fizettek 18 napi robotjuk megváltásáért. Kivétel volt a füredi Csippán György, aki külön akart megegyezni az urasággal, és az arácsi szőlőgyepű mellett lakó Csizmazia Istvánné, aki öregsége miatt 1 forint 20 dénárt fizetett. A más házában lakó zsellérek 12 napi kézi munkáért 1 forint 60 dénárt fizettek. A jobbágyok kérésére a fizetéseket Szent Márton napján kellett teljesíteni, amikor már volt bevételük a bor eladásából. A kontraktusokat 1769. március 30-án írta alá az uradalmi prefektus, de 1768. július 18-tól voltak érvényesek. 47
