Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
I. Balatonfüred környékének természeti képe
el a finom szemcséjű anyagot, de néhol a folyóvízi erózió szerepe sem elhanyagolható, hiszen a Balaton-felvidékről délre tartó kisebb-nagyobb vízfolyások völgyeket véstek maguknak egészen a belső-somogyi területekig. Úgy 2 millió éve - a jégkor beköszöntét jelző klímaromlás miatt - hűvösebbre és csapadékosabbra fordult az éghajlat. Glaciálisoknak nevezett hosszabb lehúlési szakaszok következtek hideg, száraz időjárással, amelyeket rövidebb, meleg, csapadékos interglaciálisok szakítottak meg. A megerősödő felszíni lepusztulás mértékét tovább növelte a térség erőteljes tektonikus emelkedése a negyed időszak folyamán. Az eltérő sebességgel zajló függőleges mozgások különálló blokkokra tördelték a Balaton-felvidéket és annak déli előterét. A középső-pleisztocénre így maradt viszonylag alacsonyabb helyzetben a mai Balatoni-Riviérától egészen a somogyi dombok lábáig terjedő, mintegy 10 km szélességű területsáv, ahová sédek szállították - mélyre vágódó szurdokvölgyeiken keresztül - a magasan fekvő dolomittérszínek fagy aprózta törmelékét. A völgyszorosokból kilépő patakok jókora hordalékkúpokat építettek a mai meredek lejtők aljához csatlakozó hegylábfelszínen. A felső-pleisztocén végén kezdetét vette a Balaton kialakulása. A mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon tektonikus süllyedékben 39 vagy szél által kifújt (deflációs) medencében 40 jött-e létre. Mindenesetre a mai tó medrében mélyített fúrások egészen részletes képet (10. és 11. ábra) adnak fejlődéstörténetéről. Mintegy 20 ezer éve északkelet-délnyugat csapásirányú - négy tagból álló - elősüllyedékrendszer keletkezett a Mezőföldtől a Zalai-dombságig. A jégkor végéhez közeledvén, 15 ezer éve ismét melegebbre és csapadékosabbra fordult az éghajlat, ezért a lefolyástalan részmedencék némelyikében sekély, hideg vizű tavacskák képződtek. Miközben a viszonylag nagyobb vízgyűjtővel rendelkező nyugati mélyedések vízfelülete - az intenzívebb feltöltődés következtében - egyre jobban terjeszkedett, addig a Siófoki-medencében mindössze 12 ezer évvel ezelőtt jelent meg a víz, de ott is csak egy keskeny vályúban, a mai északi part közvetlen közelében. Ekkoriban alakult ki egy 1200-1500 évig tartó mocsaras állapot, amit a nádassal övezett siker vizekben gyorsan elszaporodó vízi növényzet tett lehetővé. (Az egykori lápok helyén közel egy méter vastagságú tőzeg maradt hátra.) A kedvező éghajlatváltozás a környező területeken is gazdag vegetációt hozott létre, így a lefékeződő erózióval együtt csökkent a szárazföldről besodródó törmelékes üledékek mennyisége is. A holocéntől kezdve (10 ezer éve) uralkodóvá vált a kémiai úton képződött agyagos mésziszapok kicsapódása, amihez még biogén karbonátiszapok is egyre nagyobb mértékben járultak. A fúrásokkal harántolt közel 10 m vastag tavi üledékösszlet részletes elemzésével sikerült rögzíteni egy 1000 éves ciklicitású éghajlatingadozást és egy 1700 éves periódusú vízszintmozgást. Ez utóbbin belül mintegy 600 éves időtartamú emelkedéseket és 1100 éves visszahúzódásokat lehetett kimutatni. Ilyen alacsony vízállás eredményezhette a 7500-5100 évvel ezelőtti időkben, hogy a keleti részmedence középső részén víz alatti erózió mosta el a korábban lerakódott üledékeket. A rétegsor két szintjében megnövekedő magnéziumtartalom is a tavak összezsugorodását, bepárlódását jelzi. A magas vízállások hullámverése okozta az egyes résztavakat elválasztó természetes gátak elmosását, így jött létre 5000 éve az egységes vízfelület, kialakult a mai értelemben vett Balaton. Vízszintje továbbra is erősen ingadozó maradt: csapadékos időszakokban elöntéseivel megközelíthetetlen, mocsaras területekké változtatta lapos partvidékét, a magasabb fekvésű részeken pedig abráziós szinlőket gyalult ki magának. Addigi lefolyástalansága is megszűnt, a Sió-berek túlcsordulásával vize eljutott a Dunába. Szárazság idején viszont partvonala tetemesen visszahúzódott, mint például a rómaiak korában. Az állandóan változó vízszint szabályozására végül a múlt században került sor a siófoki zsilip megépítésével.
