Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IV. Török kor (Lichtneckert András)

pörpatvar nélkül nekik mint örökösöknek a szőlőt visszaadni. Erre az alperes nevében Tót Márton azt válaszolta, hogy a felperes az ügyben nem a helység törvénye szerint járt el („azt mongyák, hogy ennek az helnek ollian törvenie vagyon, hogy Boldog aszón napián le szoktak tiltani az szőlőből Zent Gergői pápa napián vészeivel) Erre a vármegyei kiküldött bíróság: Sáry Gergely viceszolgabíró és Mórocza Imre esküdt ki­fejtette, hogy mivel nem paraszt („polgár") örökségről van szó, hanem földesúri jogo­kat érintő perről, ezért ez különbőz a helység törvényétől. Erre alperes azt állította, hogy Varga Mihály mint parlagszőlőt adta fel, alperes meg is becsültette, 140 pénzre becsülték a szőlőt. Úgy kapta, hogy holtig bírhassa, gyermekei is bírhassák, s ha a fel­peres vagy örökösei el akarnák venni, csak böcsü útján vehessék el. 1 2 A perben 1609­ben kelt ítélet szerint a szőlőt a felperesek (Darabos uram és a felesége) becsüvel el­vehettek Kovács Jakabtól. 173

Next

/
Oldalképek
Tartalom