Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
IV. Török kor (Lichtneckert András)
élt: János kovács, Kutasi György, Finta András, Tóth István, Dukai Balázs és Katona András. Pusztahely nem volt a birtokán. A kisebb birtokú nemesek közül leginkább a tótvázsonyi Oroszy család tudott kiemelkedni és a XVIII. századra negyedikként felzárkózott Füred három örökös földesura mellé. Siskey Pál, testvére Péter és unokatestvérük István 1715-ben a nemességüket iratokkal nem tudták bizonyítani, mert volt ugyan armálisuk (címerlevelük), de az Balogh János és Darabos István Zala megyei esküdtek és Varga János nemesember eskü alatt tett vallomása szerint - elégett. 60 1728-ban is hivatkoztak II. Mátyás császártól kapott armálisukra, amely a császári sereg Erdélyből való kivonulása idején elpusztult. Ugyanekkor hivatkoztak arra, hogy békés birtokában vannak egy füredi porciónak, amelyre adománylevelük volt. 61 1702-ben Esterházy Pál nádor beiktató parancsa alapján id. Siskey Istvánt bevezették Füreden nemes Somogyi Benedek fundusának szomszédságában lévő fél nemesi telek, a Lak-hegyen 2 hold szőlő, a nemes Siskey Erzsébettől vásárolt Tüskés-rét, továbbá a Szőlősön örökjogon megvásárolt fél nemesi telek, a telekhez tartozó szőlők hegy vámjának, Arácson pedig három és fél hold szőlőnek a birtokába. Az arácsi szőlőt a szőlő földesura, Esterházy Antal szabaddá tette, ezért Siskeynek nem kellett adóznia a szőlő terméséből. A beiktatás második napján Salomvári János, aki Esterházy Antal füredi és arácsi jószágainak zálogbirtokosa volt, ellene mondott az arácsi szőlő felszabadításának és id. Siskey István négy hold füredi szántó birtokába való beiktatásának. 62 A füredi nemesség és az egész település egyik meghatározó családjából, a Somogyi családból István, Péter és Gergely 1715-ben a nemességüket két oklevéllel bizonyították. Az egyik szerint Lipót császár 1659. szeptember 27-én armálist, a másik szerint Wesselényi Ferenc nádor 1662. július 7-én egy füredi nemesi kúriára szóló adomány- és birtokba iktató levelet adott ki részükre. 3 A birtokba iktatást Vincze Gergely veszprémi gyalogvajda és Kardos Gergely olvasókanonok 1663. február 28-án a veszprémi várban hajtotta végre, mivel a töröktől való félelmükben a hely színére nem mertek kimenni. A Somogyiaknak - János, Mihály, István, Gergely, András, Péter és Benedek, továbbá János fiai: Tamás és János és Mihály fia Mihály - egy füredi nemesi kúriába való beiktatásán jelen voltak a határos birtokosok, veszprémi zsoldosok, vámosi és szentkirályszabadjai emberek, akik közül a beiktatásnak ellentmondó nem volt. 64 A Somogyiak mellett a füredi nemesség és a település életében szintén vezető szerepet játszott a Vargha és Varga család. Az 1715. évi nemességvizsgálaton megjelent Vargha János, aki unokatestvére, István és néhai Ferenc özvegye, Miklós Éva nevében is, a nemességük igazolására bemutatta Lipót császár és király Bécsben 1675. november 20-án kiadott és Zala vármegye 1676. február 2-án tartott közgyűlésén ellentmondás nélkül kihirdetett armálisát. Ugyanekkor megjelent Varga János és Lőrinc is, akik a nemességüket VI. Károly császár és magyar király által Bécsben 1713. április 10-én kiadott armálissal bizonyították, amelyet 1714-ben Zala vármegye közgyűlésén kihirdettek. A török korban a nemességről nemcsak az mondható el, hogy szívósan tartotta magát Füreden, Arácson és a Balaton-felvidék többi településén, hanem az is, hogy a helyben maradás előnyeit kihasználva gyarapította vagyonát. Tapasztalhatta ezt a veszprémi káptalan is, amikor visszatért Veszprémbe és 1649-től kezdve számba vette Balaton-felvidéki birtokait. Pálffy Pál nádor parancsára 1650. július 26. és augusztus 9. között Zala megyében tanúk sorát hallgatták ki Gorup Ferenc nagyprépost kérésére. A tanúkihallgatás során feltett kérdések a káptalani birtokok és jövedelmek (dézsma) sorsára vonatkoztak, így a káptalani jobbágyok számára, a
