Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IV. Török kor (Lichtneckert András)

A kettős adóztatás során a török földesúrnak felelős falubeli emberre Füred vidékén a legjobb példa az alsóörsi török bíró, akinek háza - „török ház" - máig őrzi a Balaton-felvidéken a hódoltság emlékét.

23 Az arácsi és a füredi reformátusok ügyében 1755-ben tartott tanúkihallgatáson az egyik felsőörsi tanú elmondta, hogy édesattyát mint felsőörsi lakost - a nagy adót nem fizethetvén a falu - rabul Fejérvárra vitette a török, s míglen az adót bevitték a helységbéliek, négy hónapig fogva tartotta. Egy másik felsőörsi tanú elmondta, hogy „Fejér vári törökök és tatárok Balaton mellékire kijárván, jobb attya azokhoz tartozandó hívségre megh eskütt lévén, szállást nála tartottak".

24 Nem rendelkezünk forrásokkal ezekhez hasonló füredi és arácsi esetekre, de a török földesúr és a helyi lakosság kapcsolata itt sem alakulhatott másképpen. Az adózó nép egyszerűen gondolkodott a kettős adóztatás rendszeréről: pl. a magyar földesúrnak adott terményadót magyar tizednek, a török földesúrnak adottat török tizednek nevezték. Alsóörsnek volt magyar bírája és török bírája. Az emberek megtanultak magyar és török részre gondolkodni és cselekedni. Az arácsi Darabos György a lovasi felső malom felének megvételekor az eladó Dömötör Györggyel az adásvétel szövegébe foglaltatta: „Ugy attam penig az meg nevezet malomnak felit vallás tételemmel... megmasolhatatlanképpen, hogi mint sayat nemes örökét magiar felől ugy bírhassa, mivel mi az uraknak soha semmit sem attuk rola."

23 Máskor a török földesurat is belefoglalták a szőlőadásvételek szövegébe, nyilvánvalóan ezáltal erősebbnek tartották a szerződés érvényességét.

26 3. Füred és Arács a váruradalmak gazdálkodásában A tihanyi vár fenntartását Veszprém elestéig a tihanyi apátság birtokainak jövedelmeiből biztosították. A tihanyi várkapitányok nemcsak a Balaton-felvidéki birtokok - Tihany, Aszófő, Orvényes, Szőlős, Füred, Arács - jövedelmeit használták fel, hanem a Balaton déli partján fekvő apátsági falvak jövedelmein is osztoztak a törökkel. Veszprém eleste után két évvel, 1554-ben a veszprémi káptalan Balaton-felvidéki birtokait is a tihanyi vár fenntartására rendelték, így évi 200 forintnyi bér ellenében 15 káptalani falu Pallavicini Sforza főhadimarsall kezére került. A 10 évre szóló bérleti szerződés Kisberény, Alsóörs, Felsőörs, Lovas, Csopak, Paloznak, Arács, Füred, Aszófő, Nagypécsely, Kispécsely, Vászoly, Szőlős, Ábrahám, Kisfalud helységekre vonatkozott. A szerződés szerint Sforza a káptalan jobbágyait jogtalan követelésekkel és munkákkal, a bornak Győrbe való fuvarozásával nem fogja fárasztani. A török pusztítás és különböző erőszakos kivetések miatt szegénységre jutott jobbágyoktól a tizednek, kilencednek és a cenzusnak csak a felét fogja szedni, az adó másik felét a jobbágyok életüknek a töröktől való megvédésére használhatják fel. Köteles igazságot szolgáltatni a jobbágyoknak, ha emberei méltatlan, erőszakos és igazságtalan zaklatásokkal sújtanák őket.

27 A káptalani jövedelmek felsorolása szerint a káptalan Füreden a részbirtoka (porciója) szerint tizedet, kilencedet, cenzust és ajándékokat szedhetett. Arácson a káptalannak egy jobbágytelke és a szőlőhegyen a porciója szerint tizedlési joga volt. A tihanyi várhoz tartozó szőlőhegyek 1556. évi bordézsmalajstromában tett feljegyzés szerint a kilenced szolgáltatását a Székesfehérvár bevétele körüli időkben megszüntették.

28 Ebből az következik, hogy az 1554. évi szerződés rendelkezését a fél tized és félkilenced szedéséről úgy hajtották végre, hogy a kilencedet elhagyták és csak tizedet szedtek. A Sforzával kötött bérleti szerződés alapján 1554. július 11-től a káptalani birtokok jövedelmeit Takaró Mihály tihanyi várkapitány, egyszersmind tiszttartó (provisor) kezelte. Takaró nem jeleskedett a birtokok jövedelmeinek az elszámolásában, de a bér-