Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
IV. Török kor (Lichtneckert András)
telárral két török fogolynak az árát egyenlítették ki, akikkel Horváth Péter Bogyiszlait a török fogságából kiszabadította. 3 1. A portaösszeírások adatai A török elleni háború költségeit elsősorban az adózó lakosság viselte a rendek által az országgyűléseken megajánlott subsidium, hadi segedelem - kapunként vagy portánként meghatározott 1-3 aranyforint - megfizetésével. A töröknek hódolt porták az országgyűlés által meghatározott adónak a felét fizették magyar részre. Eredetileg minden kapu vagy porta után, amelyen egy szénásszekér ki és bejárhatott, fizették az állami adót. Az adó alapja 1531 és 1596 között a kapu vagy porta, függetlenül attól, hogy a telken hány személy vagy család élt. 1598 és 1604 között a házakat írták össze, 1609-től pedig a négy jobbágygazdaságból álló porta lett az adóalap. Az adókötelezettség feltétele 3 forint, 1548-tól 6 forint ingóvagyon volt. Az adófelajánlásokat követően a rovok (dicatorok) sorban összeírták az adózó településeket, településeken belül földesurak szerint haladva végezték munkájukat. Emiatt ezek az összeírások a települések gazdasági erejére, a birtoktörténetre és a települések lakottságára is használható adatokat tartalmaznak. Az adózó jobbágyok nevét nem jegyezték fel, mivel a jobbágyok nem személy szerint adóztak. Előfordult nem egyszer, hogy az összeírok nem mertek kimenni a helyszínre a töröktől való félelmükben. Ilyenkor a bíró esküje alapján is elvégezhették az összeírást. A falu bírája 10 porta után teljes, 5 porta után Vz porta adómentességet kapott. A porták számából nem lehet a lakosság számára következtetni, de vannak az összeírásokban abszolút értékben felhasználható adatok, mint pl. a szegények, zsellérek, pusztahelyek, felégetett telkek, újratelepítettek, szolgák, ispánok, egytelkes nemesek, malmok számára vonatkozóak. A számszaki adatok egyik része a hozzájuk tartozó szöveges résszel együtt pontosan mutatja a török korban bekövetkezett pusztulás folyamatát. Mivel a tihanyi apátság birtokrészét 1531-ben és 1534-ben a rovok nem írhatták össze, Csoron András füredi és kéki birtokait pedig Aráccsal összesítették, emiatt csak 1536-ból ismert Füred és a vele többnyire együtt összeírt Kék falu, továbbá Arács teljes portaszáma. Az ekkori összesen 37 - \SVz füredi, 6 kéki és YlVz arácsi - porta a Balatonfelvidéki települések között kiemelkedő gazdasági erőt képviselt. A Balaton-felvidéki településeket, a jobbágyokat és gazdaságaikat ért pusztulás mérlegét több szempontból lehet megvonni. Három szempont mindenképpen kiemelendő. 1. A török korban a hadak járása következtében a településrendszer megritkult a Balaton-felvidéken. A pusztulás nagyobb mértékű volt a keszthelyi és a tapolcai járás területén, mint a balatonfüredi járásén, azonban Kék falu elpusztulása miatt a mi területünk sem maradhatott ki ebből a folyamatból. Kéket 1536-ban külön írták össze, ekkor a veszprémi püspöknek 3, Csoron Andrásnak 1, a tihanyi apátnak 2 portája volt itt, ezenkívül 2 szegényt is feljegyeztek. 1542 után Kék falut nem említik többé a portaösszeírásokban. 2. A török korban a társadalom minden része pusztult, de egy egész társadalmi réteg az egyházi nemeseké - nyomtalanul eltűnt a társadalomból. A XVI. században a veszprémi püspök prédialistái, egyházi nemesei több portaösszeírásban is előfordulnak. így 1534-ben, 1564-ben, 1566-ban, 1570-ben említik őket, máskor valószínűleg uruk neve alatt is szerepelhetnek. 1570-től nem találkozunk velük többé az összeírásokban.
