Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

III. Középkor (Rainer Pál)

szép természeti környezetben elhelyezkedő, kitűnő balatoni kilátással bíró, romjaiban ma is fennálló templom építéstörténete az alábbiakban foglalható össze.

112 A templom egy római kori villaépület helyén, valószínűleg a XII. században épült, mégpedig olyan módon, hogy valamennyi falát a római alapfalakra építették rá. A 9,5 m hosszú és nyugati végénél 5,68 m széles hajó északi és déli fala átlag 75 cm, nyugati fala 85 cm vastag. A hajó északi és déli falai nem párhuzamosak, hanem kelet felé összetartanak. így a hajó keleti vége 30 cm-rel keskenyebb a nyugatinál. Alighanem ezzel - a korabeli gyakorlatban nem egyedülálló módszerrel - is segíteni kívánták, hogy a hívők pillantása önkéntelenül is az oltárra irányuljon. A hajó bejárata a déli oldalon, a nyugatról számított első harmadban nyílott. A bejárat eredeti helyzetben maradt küszöbköve mutatta, hogy a román kori padlószint mintegy 30 cm-rel magasabban volt, mint a késő középkori. A román kori hajó 60°-os kitűzési rendszerét Koppány Tibornak sikerült kiszerkesztenie. A román - íves vagy egyenes záródású - szentélyt nem ismerjük. A későbbi gótikus szentély építésével, részben pedig a későbbi temetkezésekkel még nyomait is eltüntették. A XIII. század 3. negyedében a hajó nyugati végébe középpilléren - feltehetően két félköríven - nyugvó karzatot építettek. Erre a feljárás a hajó északnyugati sarkában, az északi fal meletti kőlépcsőn történt. A lépcső és a karzat közötti területen épségben megmaradt a habarcspadló részlete. A román templomot valamikor a XIV. század elején nyugat felé egy, a hajóval azonos szélességű, 3,70 x 5,40 m belméretű toldalékkal bővítették. Az ilyenkor általánosan szokásos módszert, a nyugati hajófal elbontását azonban nem alkalmazták. Feltehetően azért nem, mert továbbra is meg akarták őrizni a kegyúri karzatot. Ezért a toldani, ábra. A Szent Mihály-templom romjai (Fotó: Róka Lajos)