Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
III. Középkor (Rainer Pál)
vezett füredi birtokrészt örökre bírja, épségben tartván másoknak a jogát is. Egyben a nádor privilégiumlevelében áttekintette a szövevényes per történetének egyes állomásait. 36 Jóllehet 1. Lajos király 1382. június 23-án Visegrádon kelt oklevelében - György tihanyi apát (1382-1402) kérésére - érvénytelennek nyilvánította az apátság birtokainak és jogainak a múltban történt bárminemű elidegenítését, hűbéresítését, elzálogosítását, eladását 37 , ennek ellenére az 1390-es években a tihanyi apátság is csak perrel tudta visszaszerezni átmenetileg idegen kézbe került füredi és kéki birtokrészét. Az ügy megértéséhez szükséges az előzmények rövid áttekintése. A tihanyi vár a XIII. század végéig a bencéseké volt, III. András idejében azonban a királyé lett, s valószínűleg királyi kézben maradt az Anjouk uralkodása alatt is. Zsigmond király 1387 táján Somosi Péter fia Jánosnak adta örökjoggal Tihany várát és várbirtokát. Somosi János pedig 1389. január 29-én - a veszprémi káptalan előtt - 2500 aranyforintért elzálogosította azt sógorának, Micsk bán unokájának, István fia Prodaviczi Ördög Istvánnak és feleségének, Somosi Katalinnak, aki az ő (János) testvére volt. 1392. március 7-én György tihanyi apát - egy nádori és egy somogyi konventi ember kíséretében - megjelent a tihanyi vár előtt, s azt visszafoglaltnak nyilvánította. A visszafoglalásnak azonban Tamás tihanyi várnagy - urai nevében - ellentmondott. 38 Lackfi István nádor (1387-1392) Visegrádon 1392. október 13-án kiadott okleveléből tudjuk, hogy ő - Somosi János, Prodaviczi Ördög István és felesége háromszori igazolatlan tiltakozása után - a várat tartozékaival (Apáti, Kövesd, Örvényes, Udvari, Dörgicse, Pécsely, Aszófő, Füred és Kék) együtt visszaítélte a bencéseknek, s a beiktatással a somogyi konventet bízta meg. 39 1 392. november 22-én, Budán Zsigmond király is jóváhagyta a nádor ítéletét. 40 1392. december 8-án a somogyi konvent jelentette a nádornak - immár Ilsvai Leustáknak -, hogy a beiktatást végrehajtotta. Ennek során Uzsai Márton mester, kúriai jegyző, királyi ember és Balázs pap, konventi ember jártak el. 41 1393. február 16-án Visegrádon a nádor - György tihanyi apát kérésére - átírta nádor elődje 1392. október 13-i és Zsigmond király 1392. november 22-i fentebb idézett ítéleteit, s a somogyi konvent beiktatásról szóló jelentése alapján megerősítette a tihanyi apátságot Tihany vára, valamint tartozékainak birtokában. így hat esztendei idegen birtoklás után a bencéseknek sikerült visszaszerezniük birtokaikat. 42 Az 1390-es években per folyt a tihanyi apát és a veszprémi püspök közt füredi birtokrészek miatt. Az ügy teljes lefolyását nem ismerjük. A megmaradt oklevelek alapján csak töredékesen tudjuk nyomon követni az eseményeket. 1391. február 28-án György tihanyi apát - Tóti Péter fia Miklós nádori ember és Benedek clericus, fehérvári keresztes konventi ember kíséretében - kiszállt Füredre, hogy ott a szomszédok és a határos birtokosok jelenlétében, Lackfi István nádor parancsának megfelelően beiktattassa magát ottani birtokrészébe. A beiktatásnak azonban Demeter veszprémi püspök embere ellene mondott, s ezért a nádori és konventi kiküldöttek a helyszínen a püspököt március 7-re a nádor elé idézték. 1391. május l-jén Lackfi István nádor előtt György apát kérte, hogy a püspököt ellentmondása miatt vonják felelősségre. Péter veszprémi kanonok - a püspök megbízottja - kijelentette, hogy ura azért tiltakozott a beiktatás ellen, mert a nevezett birtokrész őt oklevél alapján megilleti, s azt a részére kitűzött határidőre kész bemutatni. Erre a nádor 1391. május 7-én Visegrádon kelt oklevelében úgy döntött, hogy a püspök 1391. október 6-án köteles előtte bemutatni okleveleit. 43 Valószínűleg ugyanennek az ügynek egy későbbi állomásáról tájékoztat a fehérvári káptalan 1398. július 15-én Bebek Detre nádorhoz írt jelentése. E szerint 1398. július 14-én Henyei Mihály fia nádori ember és kanonoktársuk, Péter mester, káptalani
