Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

II. Régészeti korok Őskor (Regénye Judit)

véhez fűződött. Nagy Károly fokozatosan meghódította a szászokat, az itáliai langobárd királyságot és 788-ban elfoglalta a bajorok által lakott területet is. így az Avar Birodalom közvetlen szomszédja lett. A még nagyobb területre, még nagyobb gazdagságra vágyó frankok kiváló lehetőséget láttak a legendásan gazdag avar területek meghódítására. Különböző ürügyek leple alatt 791-ben Nagy Károly seregei két irányból (Itáliából és frank területről) megtámadták az avarokat. A hadjárat végül is kudarcba fulladt. Az eredménytelen hadjárat mindkét fél számára politikai vonatkozásban volt jelentős. Frank szempontból a kudarc hatására a birodalom ellenfelei mozgolódni kezdtek. Az Avar Birodalmat pedig igen nagyméretű, belső válság rázta meg, amely teljes politikai összeomláshoz vezetett. Az avar területek meghódítására 796-ban került sor, amikor Kis Pippin királyfi vezetésével a frank seregek elfoglalták a Dunántúlt és a területet közigazgatásilag a Frank Birodalomhoz csatolták. A Kárpát-medence nyugati és keleti fele újra kettészakadt. Az Alsó-Tisza vidéki részeket 803/804-ben Krum bolgár kán szerezte meg. A IX. század során a Felvidék morva fennhatóság alá került. A Duna-Tisza köze pedig lakatlan avar pusztaként ismert ebben az időben. A két országrész újraegyesítésére csak a magyar honfoglalás után kerülhetett megint sor. A fentiekben összefoglalt történeti események azt mutatják, hogy mind a Kárpát-medence, mind ezen belül a Dunántúl, illetve Veszprém megye népvándorlás kori története igen mozgalmas volt. A területen megfordult népek, népcsoportok általában csupán hosszabb-rövidebb ideig tartó államalakulatokat tudtak létrehozni, amelyeket az újabb néphullámok kivétel nélkül elsodortak. Egyes népcsoportok itt-tartózkodása igen rövid idejű volt. Általában csak a régészek által feltárt temetők, sírok bizonyítják itteni megtelepedésüket. Egyes korszakok kutatása elsősorban anyagi okok miatt egyelőre nem tekinthető rendszeresnek. Az esetek nagy részében egy-egy lelet előkerülése csak a véletlenen múlik. Ez a helyzet jellemzi Balatonfüred területének régészeti állapotát is. Valószínűleg a kutatás hiányának tudható be, hogy a népvándorlás korból nem rendelkezünk régészeti anyaggal, bár a település kiváló földrajzi elhelyezkedése, a szomszédos községekben feltárt lelőhelyek anyaga is azt valószínűsíti, hogy hasonló lehetett Balatonfüred népvándorlás kori története is. A város területéről ebből az időszakból csupán egy, valószínűleg a késő népvándorlás korra keltezhető, ujjbenyomkodással díszített kerámiatöredéket gyűjtöttek terepbejáráskor a Berek-réttől nyugatra eső területen.

1 Ez esetleg egy kisebb telep jelenlétére is utalhat, bár feltárás hiányában ennél többet nem mondhatunk a lelőhelyről. Reméljük, a következő évek, évtizedek során a régészet kutatóinak lehetőségük nyílik valamilyen módon pótolni e korszak hiányzó emlékanyagát. A magyar honfoglalást megelőző évtizedekben a Kárpát-medence területén három állam osztozkodott. A Dunántúl a Frank, a Tiszántúl a Bolgár, míg a Felvidék a Nagymorva Birodalom érdekszférájába tartozott. A továbbélő avarokon és germán néptöredékeken kívül frankok és különböző szláv csoportok éltek egymás mellett. A három részre szakított területen nem volt egységes, erős állam, amely képes lett volna megállítani az új hazát kereső magyar törzseket. Ezek a politikai hatalmak egymással is állandó ellentétben álltak. A köztük gyakran dúló harcokban az egyik vagy a másik fél szövetségeseként az etelközi magyar csapatok egy része is részt vett. E kalandozó hadjáratok nem csak zsákmányszerzésre voltak alkalmasak, de egyúttal lehetőséget adtak a terület politikai, földrajzi, hatalmi viszonyainak a megismerésére is. így, amikor a besenyőktől szorongatott magyar törzsek kénytelenek voltak elhagyni etelközi szállásaikat, egy számukra már részben ismert területre érkeztek. Ez az esemény, bár a honfoglalás