A Veszprémi káptalan számadáskönyve 1495-1534. Krónika 1526-1558. Javadalmasok és javadalmak 1550, 1556 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 13. (Veszprém, 1997)

Bevezetés VII

tor vagy a kántor helyetteseként, illetve veszprémi tiszttartóként részesedtek a javakból. A gabona- és a borbevételek felosztásával rendszerint befejeződtek az éves számadások. Néhány esetben azonban feljegyezték a mai Márkó határában fekvő bérei (1503, 1514) és a Bánd melletti esegvári (1514) rét

25 felosztását, illetve a pénzbeli bevételek egy részének (1497, 1498, 1519) megosztását.

26 A számadáskönyv végeredményben az egyházmegyében a káptalani tizedbérletek számbavétele mellett a vázolt Balaton-felvidéki régió természetbeni bevételeiről és azok felosztásáról tájékoztat. De sem e régió pénzbeli jövedelmeivel, sem a rajta kívül fekvő többi káptalani birtokokból származó bevételekkel gyakorlatilag nem foglalkozik. Mivel az éves számadásokat jelenlegi formájukban befejezettnek, teljesnek tekintették, miként arra az éves lajstromokat gyakran lezáró szó (finis) vagy fordulat (pl. finis registri anni 1514) utalt, a tetemes hiány azzal magyarázható, hogy erről másutt készítettek számvetést. Ezért hiába keressük benne a merenyei és a nagyberényi uradalomra, valamint a nagygyimóti birtokra vonatkozó információkat. Szerencsés véletlen volt, hogy ebbe a kötetbe három esetben a pénzjövedelmekkel foglalkozó, reájuk is vonatkozó rész belekerült. A káptalani számadások egy része hiányosan maradt ránk. Két évben (1500, 1509) jelentősebb, négy évben ( 1496, 1515, 1516, 1519) kisebb a hiány. Némi fogyatékosság másutt is előfordul, de ezek a szerkezetből adódó ismétlődések miatt (pl. az összesítések, a településlisták esetében) többnyire korrigálhatok. Más a helyzet a számadások 1528 utáni anyagával. A belső viszályok és a török támadás miatt lényegében szünetelt a számadás. Két évben (1529, 1530) csak a tisztújítást örökítették meg. Emellett 1533-ban utoljára még számbavették a megfogyatkozott tized- és malombérleteket. A közbeeső két évből (1531, 1532) viszont semmi sem maradt fenn. A befejező 1534. évben mindössze a divizorválasztást jegyezték fel, és a közállapotok romlásával, a viszályokkal és a birtokfoglalásokkal indokolták a káptalani jövedelmek kimutatásának az elmaradását. A számadáskönyv ezért az 1495 és 1528 közti időszak alapvető forrása. A számadások száraz, monoton adatsorait megszakítja néhány értékes forrásszöveg. Ezek nem részei a számadásnak, de tartalmukkal kapcsolódnak hozzá. A két örökbérleti szerződés közül az egyik

27 tárgya 1507-ben néhai Tibai Márton kanonok veszprémi telke és lepusztult építménye, a másiké 2

? Számadáskönyv, 92-93, 182. ^ Uo. 35-37,47-49, 216-217. 27 Uo. 125-127. A káptalan és a bérlő egy-egy oklevelének kivonatát adja Gutheil: Az Árpádkori Veszprém, 339.