A Veszprémi káptalan számadáskönyve 1495-1534. Krónika 1526-1558. Javadalmasok és javadalmak 1550, 1556 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 13. (Veszprém, 1997)

Bevezetés VII

A kódex közismert nevét legnagyobb tartalmi egységéről, a veszprémi káptalan középkor végi számadásairól kapta, miként a kortárs győri, pozsonyi, esztergomi és gyulafehérvári hasonló kötetek, illetve töredékek.

8 A számadáskönyv minősítés azonban pontosítható. A veszprémi számadások önelnevezése (registrum, liber, registrum divisorum) pontosan fedi a kézirat tartalmát: a veszprémi kódex valóban a káptalani divizorok, vagyis jövedelemfelosztók számadáskönyve volt.

9 Forráskiadványunk latin címe ezt az elfeledett, pontosabb elnevezést újította fel, míg magyar címében a közismert minősítést tartotta meg. A veszprémi káptalan gazdasági ügyeinek intézője, a dékán tehermentesítésére valamikor a 14. században létrehozták a divizori tisztséget. A kanonokok közül évente választott két divizor a káptalani jövedelmek kezelését és szétosztását végezte. A bevételeket a megszabott módon és arányban osztotta szét a kanonokok és az arra jogosultak között. Tevékenységükről dokumentációt készítettek, regisztrumot vezettek.

10 Ez a lajstrom nemcsak azért volt a divizorok számadáskönyve, mert az ő munkájukról szólt, hanem olyan értelemben is, hogy azt maguk a divizorok vezették.

11 A fáradságos és olykor népszerűtlen munkáért mindegyikük a bevételek egy százalékát kapta meg.

12 A káptalani vagyonkezelők és jövedelemfelosztók évi lajstromai azonos szerkezetben készültek, legfeljebb az egyes részek sorrendje néha változott. Kivétel nélkül mindig a tisztújítás adatainak rögzítésével kezdődtek. Minden évben a kanonoki testület antiochiai Szent Margit vértanú ünnepén, vagyis július 13-án a birtokszervezet struktúrájának megfelelően megválasztotta a gazdasági ügyek intézőit. 8 Iványi Béla: A győri székeskáptalan régi számadáskönyvei. (A Szent István Akadémia Történelem-jog- és társadalomtudományi osztályának felolvasásai. Szerk. Döry Ferenc. I. köt. 1. sz.) Budapest, 1918.; Lukcsics Pál: Az esztergomi főkáptalan a mohácsi vész idején. (1500-1527.) Esztergom Évlapjai, Annales Strigonienses 3(1927), 2. sz. 69-97. Az erdélyi káptalan három számadástöredékét, köztük az 1496-1497. évit (DF 277625), téves címmel kiadta Barabás Samu: Erdélyi káptalani tizedlajstromok. Történelmi Tár 12(191 1), 401-442. A pozsonyi számadások jelezete: DF 281414 (Főszékesegyházi Könyvtár, Esztergom. Liber proventuum 1472-1529). 9 A liber minősítés 1524-ből (Számadáskönyv. 260). a registrum divisorum 1510-ből (uo. 150) való. A DF gépi mutatója és a filmtűri jegyzék a veszprémi kódexet tévesen hirtokkezelési jegyzőkönyvként határozta meg, míg a filmtári karton a liber divisionalis elnevezést adja. A káptalan 1831-ben számadáskönyvét a liber divisorum. Ádám Iván pedig a század elején a liber divisoralis fogalommal illette. MOL O 18 Processus Tabulares, 695. csomó, 7352. sz. tol. 270-273.; Ádám: A veszprémi székesegyház. III. rész, 337-338. 10 Az írásbeli számadás valószínűleg egyidős a divizori tisztséggel. A 1495. évi számadás régebbi - sajnos, azóta elveszett - regisztrumokra hivatkozott (secundum conlinentiam antiquorum registro rum). Számadáskönyv. 4. 11 Petri Miklós olvasókanonok és divizor árulkodó bejegyzése 1519-ből: solvit ad manus meas Nicolai lectoris. Számadáskönyv. 212. A Nágocsi-féle kánonjogi kódex írásképe és Nágocsi Gáspár divizori bejegyzéseinek egyezése különösen jól látszik a számadásokat tartalmazó kódex 135. oldalán. 12 Számadáí'.könyv, 35-37, 47-49, 217. Vö. Lukcsics: A veszprémi káptalan, 15.