Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

II. Középkor (Rainer Pál)

ritkán miséztek és ezért gyakoriak voltak a nézeteltérések - önálló plébániává szervezte. A püspök 1478. január 12-én, Veszprémben kiadott oklevelében egyúttal gondoskodott az új plébános javadalmazásáról is, akinek 2 alsóörsi szőlőt adományozott. Az egyik szőlő a rátóti premontrei prépost földjén, a Hwzywbeli (Hosszúbéli) nevű helyen feküdt. Szomszédos volt nyugaton a Hwzywbeliwthnak (Hosszúbéli út) nevezett közúttal, északon Gwath Jakab, délen Tóth István, keleten pedig az alsóörsi Lean Balázs szőlejével. A másik szőlő a Malazo hegyen lévő Hydeglcwthygyerghhagyomana (Hidegkúti György hagyománya) nevezetű volt. Ezt keleten Fajszi Éliás, délen a rátóti prépostság, nyugaton Bandy Kelemen, északon Egyed Demeter alsóörsi nemes szőlei határolták. Az új alsóörsi plébánost megillette még - a püspök rendelkezése szerint - az alsóörsi bor- és gabonatized negyede is. (A negyed a tizednek a káptalant illető része volt.) Ugyanakkor a püspök Újfalvi András felsőörsi prépostot, akinek egyházából az új plébániát kihasította, 2 másik alsóörsi szőlő tizedével és kilencedével kárpótolta. Ezen szőlők egyike szintén a Malazo hegyen feküdt. Északon a Kisberénybe vezető közút, nyugaton a Veszprém-vári Mindenszentek-egyház 11 000 szűz-oltárának, délen Kálmán Benedeknek, keleten az alsóörsi Hegyi Jánosnak a szőleje határolta. A másik szőlőt a néhai alsóörsi István deák (literátus) hagyta végrendeletileg a (felső)örsi Mária Magdolna-prépostságra. Ezt északon a vámosi Fodor Péter, délen Salamonvári György presbiter-kanonok, veszprémi lakos, nyugaton a palotai Veres Mihály, keleten az alsóörsi Farkas György szőlei határolták.

67 Végére értünk az okleveles anyagnak. Láthattuk, hogy ezen oklevelek leginkább a birtokviszonyok változásáról (adásvétel, birtokcsere), továbbá hatalmaskodásokról, peres ügyekről tájékoztattak. Mindez könnyen érthető, hiszen megírásukkor valamilyen jogi tény rögzítése volt a cél. Éppen ezért egyúttal betekintést nyerhetünk a korabeli joggyakorlat, ügyintézés mikéntjébe is (panaszolt ügy kivizsgálása, ügyfelek perbe idézése, a korabeli bizonyítás módszerei: oklevelek bemutatása, eskütétel, szomszédos birtokosok kihallgatása, ítélethozatal, stb.). Az oklevelekben előforduló különféle jogállású emberek pedig igen szemléletes módon jellemzik a középkori magyar társadalom sokrétűségét, tarkaságát. Ugyanakkor az oklevelek megőrizték a korabeli határrészek, dűlők magyar neveit is. A középkori Alsóörsön az alábbi dűlőneveket ismerjük. (Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznem, előfordulhat, hogy a felsoroltak közül néhány nem Alsóörs, hanem valamelyik környező község határához tartozott. Ez ugyanis nem derül ki mindig egyértelműen az oklevélből. Ugyanis amikor egy birtokadásvételnél felsorolták egy alsóörsi birtokos jószágait, többnyire