Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

XII. Egyházak és iskolák Alsóörsön a XVIII-XX. században (Borbás László-Lichtneckert András)

oskolákból a' néhai Tiszt. Látzai Jósef professor úr által kiadatott 's ezen tzélra alkalmaztatott Oskolai Tanító Könyvet, mint a' maga nemében magyarul elsőt, a' nélkül, hogy helyébe annál jobb avagy csak ollyan is adatott volna. Valamint Főtiszt. Tóth Ferenc superintendens úrnak professor korában a papi tudományokat tanulók számára kiadott kézikönyvei is a theologica kathedrából, a' nélkül, hogy azok helyébe jobbak, avagy csak ollyanok is adattak volna nyomtatásban a' papi tudományokat tanulók vezérül".

31 Az alsóörsi nemesi családok értelmiségi pályára került tagjai közül ketten, Fábián József és Mórocza Dániel szerepelnek a tankönyvírók között. A szőlészeti-borászati tárgyú írásairól, fordításairól ismert Fábián József 1799-ben mint vörösberényi lelkész a saját költségén megjelentetett egy vaskos kötetet, amelynek a teljes címe: Természeti história a' gyermekeknek, mellyet Raff György Kristián göttingai tanító után, némelly hozzáadásokkal, és szükséges változtatásokkal, a ' maga költségén magyarul kiadott, és kinyomtatott Fábián Jósef. 14 réztábla rajzolattal. Weszprémben, nyomattatott Számmer Mihály betűivel, 1799. A művet Pázmándi Józsefnek, több megyék hites táb 1 abírajának és a dunántúli református egyház főkurátorának ajánlotta. A kiadott mű Christian Georg Raff természettudományi munkáját tartalmazta a Fábián József által készített magyar fordításban. A mű a tartalomjegyzék vagyis a „könyv foglalatja" szerint három részből áll: I. Növevények-Országa, II. Állatok-Országa, III. Ásványok-Országa. A rendszerezés alapja Linné és Blumenbach osztályozása. Az állatok országába tartoznak a férgek, bogarak, halak, amfíbiumok, madarak és a szoptató állatok, köztük az emberek. Raff könyvének módszere a gyermekekkel való együttbeszélgetés: „Hol én beszéllek a' gyermekekkel, hol azok én velem. Most a' gyermek beszéli valamelly állattal, vagy én azzal, majd magával az állattal mondatjuk el a' maga históriáját." Fábián mint fordító már tudja, hogy a fordítás lényege nem a szó szerinti fordítás, hanem az értelem átadása és a magyarosság. Természettudományi munka fordításánál azonban adódnak más nehézségek is. Az egyik nehézség abból adódik, hogy a sok szinonimából, amelyekben különösen a magyar népnyelv gazdag, ki kell választani a legmegfelelőbb állat- és növényneveket. Másfelől abból, hogy olyan szavakat kell magyarra átteni, amelyeknek nincs is magyar megfelelőjük. A XV1II/XIX. század fordulóján így a fordító egyben nyelvújító is, a hazai tudományos nyelv megalapozása és a magyar nyelv pallérozása szétválaszthatatlan tevékenység. Ezért nem szabad lebecsülni a hazai fordítási irodalom teljesítményét. A felvetődő kérdésekre adott válaszok a kiadói előszóban olvashatók: „A' mi illeti a' fordítást, minden módon azon igyekeztem, hogy az tiszta, világos, és érthető légyen. E' végre nem kötöttem magamat mindenütt szorossan a' szókhoz, hanem elégnek tartottam a' dolgot által tenni. A' plántáknak és állatoknak-is nem raktam fel minden dib-dáb, és disz-