Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

III.Török kor (Lichtneckert András)

ban lakott volna a XVI-XVII. században. De ha ezt bizonyítani lehetne, az sem változtatna azon a tényen, hogy Alsóörsön több török bíró volt, ezért igazából több „török adószedő háza" is volt. Az elnevezést ma egyetlen ház viseli és őrzi ennek az alsóörsi önkormányzati tisztségnek az emlékét. A Balaton-felvidék történetírása számára igen fontos, hogy ennek az intézménynek a létét Alsóörsön ki lehetett mutatni. Ritka esetben lehet olyan hivatal nyomára bukkanni a forrásokban, mint amilyen az alsóörsi török bíróé volt. Elsősorban azért, mert a török bíró tisztségét kizárólag olyan oklevelekben tüntették fel, amelyeket a falu önkormányzata állított ki, azonkívül az oklevelek kiállításánál a tanúk is helybeli és környékbeli lakosok voltak. Az sem lehet puszta véletlen, hogy ezek az oklevelek a faluban lakó Mórocza családnak a levéltárában maradtak fenn. A veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltára jóval több török kori forrást őriz, de azokban nem találni egyetlen említést sem a magyar, sem a török bíróról. Ma már nem deríthető ki, hogy az alsóörsi török bíró tisztsége pusztán a török földesúr parancsának köszönhette a létét, vagy a kettős adóztatás gyakorlatához alkalmazkodva, maguk a falubeliek kezdeményezték a török bíró megválasztását. A török bíró tisztsége a három részre szakadt országban a két hatalom felé való alkalmazkodást jelenti. Elgondolkodtató, hogy a túlélés és alkalmazkodás mire kényszerítette ebben a Balaton-felvidéki faluban a magára hagyott magyarságot. Az alkalmazkodáshoz képest valamivel többről, egyfajta berendezkedésről is beszélhetünk, ha figyelembe vesszük azt, hogy az alsóörsiek az örökbevallásoknál szükségét érezték annak, hogy a török bíró is az oklevélkiadók között szerepeljen. Ha így cselekedtek, akkor bizonyos, hogy a törökjelenlétét nem tekintették gyorsan elmúló epizódnak a Balaton vidékén. Az idegen hatalomhoz való alkalmazkodás egy bizonyos határon túl veszélyt is jelentett az alkalmazkodó személyre vagy közösségre. Az átmenetinek szánt alkalmazkodás megvethette volna egy tartós berendezkedés alapjait. Hogy ezt elkerülje a Balaton-felvidék lakossága, ahhoz nagy szükség volt arra, hogy a törököt időnként jól elverjék, mint 1570-ben az alsóörsi csatamezőn, de arra is, hogy a királyi Magyarország világi és egyházi intézményei jelen legyenek és működjenek a végvidéknek ezen a szakaszán. Adóztassanak és amellett intézzék a lakosság hivatalos ügyeit is. Utóbbinak kevés nyoma van Alsóörsön a XVI., annál több a XVII. században, különösen a tizenötéves háborút követő időszakban, amikor a végvárak tisztikarán kívül a nemesi vármegye, a református egyház és a Veszprémbe visszatelepülő püspökség és káptalan megszervezik és újjászervezik kapcsolataikat a Balaton-felvidék lakosságával. A XVI1. században a török kiűzéséig folytatódott a kettős adóztatás, de a Balaton-felvidéki magyarságnak is megjavultak az esélyei a török világ túlélésére. Növekedett a gazdálkodásra, különösen a szőlőművelésre vonatkozó források száma.