Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
III.Török kor (Lichtneckert András)
jobbágyok a földesuruknak, ellenben borból egészen a dézsma megváltásáig egyetlen tizeddel adóztak a helybeliek és a külső szőlőbirtokosok. így a török korban létrejött, magyar részre egy tizeddel való „féloldalas" adóztatás maradandó nyomot hagyott a Balaton-felvidéki szőlőhegyek földesúri adóztatásán. Később sok vitát kiváltó kérdés lett az egy tized eredetének, egyházi vagy földesúri voltának eldöntése, mivel az egyházi tizeden kívül a kilencedet, azaz a kilencedik tizedet is lehetett tizednek, azaz földesúri vagy úri tizednek nevezni. Ugyancsak sok értelmezési vitát okozott a Gyulaffy által bevezetett új boradó, az asztali bor (vinum mensale) eredete és a jobbágyi szolgáltatások között elfoglalt helye. 60 7. Magyar bíró - török bíró Az Alsóörsön gyakorolt és az előzőekben ismertetett kettős adóztatás nem számított különlegességnek a XVI-XVII. században, így adózott a többi Balaton-felvidéki helység lakossága is. Magától értetődő, hogy a kettős adóztatás végrehajtásához mind magyar, mind török részről szükség volt az adóigazgatási szervezet kiépítésére és rendszeres működtetésére - az adó összeírását, behajtását végző személyekre leselkedő nem kevés veszély közepette. Hogy a hódoltság idején kialakult kettős adóztatáshoz és az ugyanazon területen működő két adóigazgatási szervezethez a helyi önkormányzat egyes tisztségek megkettőzésével alkalmazkodott volna, arra egyedül Alsóörsön van példa a Balaton-felvidéken, s talán országos viszonylatban is ritkán dokumentálható fejleményről van szó. A kérdésre vonatkozó források ismertetése előtt előbb arról szükséges szólni, hogy a falusi önkormányzat és ami annál lényegesen több: a falusi önkormányzati írásbeliség jelentkezése a XVI. században önmagában is új fejlemény az Alsóörsre vonatkozó írott forrásokban. Hogy a falusi önkormányzat működésére éppen a török korból származó forrásokból kapjuk a legkorábbi adatokat, abban nem kevés szerepük volt a minden téren felfordulást okozó törököknek, ebben az esetben azáltal, hogy elpusztították a magyar hivatali írásbeliségnek azokat a központjait és intézményeit, amelyekben a török előtti időkben a Balaton-felvidéki lakosság hivatalos ügyeit intézték. írást igénylő ügyeinek intézése során az alsóörsi nemes vagy jobbágy 1543 óta nem fordulhatott többé a fehérvári káptalanhoz vagy a fehérvári keresztesek (ispotályosok) konventjéhez. A Mórocza család levéltárában 1542-ben kelt a legutolsó irat, amelyet Székesfehérváron a keresztesek konventje állított ki. 61 1552 után a veszprémi káptalant sem kereshette fel többé, hogy a birtokaira vonatkozó jogügyleteit írásba foglaltassa, jogbiztosító iratainak biztonságáról gondoskodjon. Ezután a kapornaki konventhez, majd a vasvári káptalanhoz fordulhatott.
