Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

III.Török kor (Lichtneckert András)

a szultán adományozta, akkor az adományozás a beglerbég előterjesztése (tezkere) alapján történt. Alsóörs tezkere nélkül adományozott timár volt. Az ilyen tímároknál 3000 akcseban volt megállapítva az adományozott hűbér jövedelmének alsó határa, mivel ennyi jövedelem kellett egy kardos katona, lovaskatona kiállításához. A hűbér fegyverforgatásra és a hadban személyesen való megjelenésre kötelezte az adományozottat, továbbá a jövedelmek arányában fegyveresek (dzsebelük) kiállítására. A 3000 akcse jövedelemmel (dirlikkel) rendelkező szpáhi egyedül hadakozott, 6000 akcse után másodmagával ment a hadba, tehát 3000 akcsenként kellett a timár birtokosának újabb fegyverest vagy páncélost kiállítania.

50 Részletes deftert, amelyet tized defternek is neveznek, egyetlen egyet ismerünk, mégpedig III. Murád (1574-1595) korából.

51 Alsóörs részletes defterét még nem publikálták, az eddig publikált adatokból megállapítható, hogy a törökök a gabona- és musttizeden kívül széna-, méh-, káposzta-, len-, kender-, hagyma-, sertés-, báránytizedet, azonkívül különféle illetékeket szedtek és bír5 2 ságoltak. Egy 1632-ben elvégzett tanúkihallgatásból kiderül, hogy a törökök terménytizedet kaptak Alsóörsről. Ez a tanúkihallgatás egy lovasi földre vonatkozott, de az alsóörsi török adóztatás emlékét őrizte meg. 1631-ben Bertalan Mátyás a veszprémi káptalan lovasi jobbágya és Kecskés vagy Literátus János paloznaki officialis fegyveres kézzel és „hatalmasan" Mórocza Imre alsóörsi udvarházának szántóföldjéről, mely Lovas határában a Szabadlak nevű helyen volt a Balaton hosszában, tizenegy kéve búzáját szekérre tévén elvitték. A tanúk kihallgatása során a harmadik tanú, Prépost Gergely 45 éves alsóörsi nemes azt vallotta, hogy „mikor másnak attak szántani is, eő magok Mórocza Imre és Vitay István vették el az igasságát, seőt mégh az teőreők tizedgiet is ide Also Eőrsheőz vették, nem Lovashoz annak az Szabad Lak nevű feőldnek". Az ötödik tanú, Tóthy Imre alsóörsi nemes is azt vallotta, hogy a török tizedjét is Alsóörsre adták a vitatott földről. A 7. tanú alsóörsi Kis György, aki Botka Ferenc jobbágya volt, más oldalról világította meg az ügyet, amikor azt vallotta, hogy: „Én bírtam és éltem az feödet, Mórocza Imrétűl kértem megh, az igasságát is magátul munkámért megh kértem, s megh engette; mindeltigh ide Alsó Eőrsheőz vették, magiar feöldre pedigh szabad uraságában, úgymint nemes feöldeket mind az két fél bírták ide Also Eőrsheőz."

33 Alsóörsön tehát mind a magyar földesúr, mind a török földesúr részére szedett terményadót tizednek nevezték, emiatt Alsóörsön és a káptalan többi Balaton-felvidéki birtokán többé nem használták a kilenced kifejezést. Később egy sor Balaton-felvidéki faluban a jobbágyok az úrbérrendezés során ezért vallották azt, hogy a kilenced a helységükben ismeretlen. Hogy a két tizeden hallgatólagosan megosztozott a török és a magyar földesúr, arra a legközelebbi példa a tihanyi várhoz tartozó somogyi falvak adóz-