Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

III.Török kor (Lichtneckert András)

5. Ha emberei méltatlan, erőszakos és igazságtalan zaklatásokkal és büntetésekkel sújtanák a szegény jobbágyokat, úgy ezeknek igazságot fog szolgáltatni. A bérbe adott falvak között volt Alsóörs is, ahol a káptalani jövedelmeket a gabona- és bortized és -kilenced, a cenzus és az ajándékok (muneralia) jelentették. A bérbe adott falvak és jövedelmek leltára után azt a megjegyzést tették, hogy a leltár arra való tekintet nélkül készült, hogy a török miatt az egyes falvakban a jövedelmeket be tudták-e szedni vagy sem, s hogy a helységek lakot, , 26 tak-e vagy sem. A bérleti feltételek 4. pontja szerint a földesúri jogon szedett kilencednek, cenzusnak és ajándékoknak, továbbá az egyházi tizednek csak a felét szedhette be a bérlő. Ez magyar részről annak a helyzetnek a felismerését és a hallgatólagos elismerését jelentette, ami Székesfehérvár eleste után előállt a Balaton-felvidéken. A magyar földesúr alkalmazkodott az új helyzethez, megfelezte jobbágyainak az adóját, elismervén ezáltal azt, hogy a jobbágyainak a terhein könnyíteni kell. A rendelkezésből az következne, hogy a káptalan alsóörsi jobbágyai 1544-től kezdve félkilencedet és féltizedet adtak. Ez igaz ezeknek a természetbeni szolgáltatásoknak az értékére, de a félkilenced és féltized helyett más elnevezést használtak. A törökök 1552-ben bevették Veszprémet. Két év múlva lejárt a káptalannak Sforzával kötött bérleti szerződése. Veszprém eleste után a káptalan még kevésbé tudta kezelni a birtokait, ezért a pozsonyi magyar királyi udvari kamara évi 200 forintért a tihanyi vár segélyezésére Takaró Mihálynak adta bérbe a birtokokat, s kérte a veszprémi káptalant, hogy népeit erre pátenslevélben fi2 7 gyelmeztesse. Takaró Mihály a tihanyi vár kapitányaként 1554-től 1560-ig rendelkezett a káptalani birtokok jövedelmeivel. A Sforzának szabott bérleti feltételek, különösen a 4. pont bizonyosan megmaradt. A tihanyi vár 1557. évi jövedelmeinek kimutatása szerint tizenöt káptalani faluból beszedett bordézsma és hegyvám összesen 751 cseber vagy akó volt. Egy csebret vagy akót 30 pinttel számoltak. Az összes dézsma- és hegyvámborból az alsóörsi dézsmabor 30 1/2 cseber volt. Hegyvámbort az alsóörsiek nem adtak. Azt, hogy a tihanyi vár jövedelme a hegy vámon kívül dézsmából, azaz tizedből származott, szó szerint értendő, mivel borkilencedet nem adtak a szőlőbirtokosok. Ilyen módon a kilenced eltűnt a magyar részre szedett adók közül, ellenben megmaradt a teljes tized, ahogyan az iratban fogalmaztak, a kilencedet letették a jobbágyot: „Summa ez hegyekben dézsma és hol hegyvám van, mert a kilencedet letették, összesen 751 cseber vagy akó bor."

28 Takaró Mihály 1560-ban elhagyta Tihanyt. Eredményesen működő várkapitány volt, megtartotta a Tihanyhoz tartozó Balaton-felvidéki falvakat, s Tihanynyal szemben a Balaton déli partján egy sor falut adóztatott. Utóda Gyulaffy László lett 1560-tól 1568-ig. 1560. április 24-én átvette a várhoz tartozó jöve-