Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

III.Török kor (Lichtneckert András)

erdejében elrejtőztek, majd Veszprém alatt harcoltak a törökkel, aztán az Alsóörssel szomszédos Lovason ütötték fel a szállásukat. A veszprémi és a segítségükre siető fehérvári törökök egyesült erővel rátámadtak a lakmározó és a lovasi bortól részeg magyar csapatra, a pápai gyalogok közül kétszázat levágtak, maga Gyulaffy is csak harmadmagával tudott megmenekülni. Mindenesetre Gyulaffy biztonságban érezhette magát a török kézen lévő Veszprém alatti Lovason, csapatának ez lett a veszte.

4 Az 1568. évi békekötés után két esztendővel lezajlott alsóörsi csatában a törökök követték el ugyanazt a hibát, amit korábban Gyulaffy. 1570-ben, amikor Veszprém már újra magyar kézen volt, egy nagyobb török lovascsapat Alsóörsön letáborozott. Bornemissza János pápai kapitány vitézei 100 pápai hajdúval és a veszprémi huszárokkal együtt megtámadták az erős török csapatot.

5 A csatáról fennmaradt Enyingi Török Ferenc országos főkapitány beszámolója a Batthyány Boldizsárnak küldött, 1570. október 16-án Pápán kelt levelében.

6 „... Im azért fölküldöm emberemet, miért hogy az Úristen ill szerencsivel is szerété, hogy kimentünk vala oda Feyervar fele és találkozánk Also Eörsnéll az egész feyervari hadra, kik rablani jöttek volt ki, és estve fele sötétbe, miért hogy elöb nem juthatánk, megütetyek űket. Az Úristen annira megvere űket, hogy mind ellfutamának, és mind hátokon jártunk annyira, hogy elevent im huzonkilencet hoztunk, négy szép öreg zázlót, és egy fű agának, ki az basának is rokona volt, Amhat aga fejét vették. Annak fölöttö sok fejet vettek, az Balatonba is sok holt bennek, Palotára és egyéb végházakba is fogtak berniek, annira hogy mind ezekkell egyetemben az kiket fogtunk és öltünk, marat ell záz bennek, annéküll, az kik oda be sebbe szalattak, kik közzüll sok meghal, mert ellhiggye, ki hogy ha látná is a kielmed, tehát szegdelt lovakat és törököket mastanában az kielmek miulta is ért, nem látót kielmed. Ki sok ideje, hogy az feyervariakon is nem eset vala. Az lovaknak penig számát, kielmednek most meg nem tudom irni, mert még most horgyák űket eggyüé. Senki penig ot nem volt, hanem mi innejd Paparull, Vesprembőll valami kevesen, oztán Horwat Gáspár és Gywlaffy Myháll, egyéb senki nem volt velünk." A csata lefolyását Erdélyi Gyula Veszprém város török kori történetéről szóló, 1913-ban megjelent munkájában már másként írta le: „Az 1570. évben is 900 török lovas indult ki a Balaton mellé. Kétszáz lovas a környékbeli falvakban pusztított, hétszáz pedig Alsóörsön állott dandárban. Bornemissza János pápai kapitány épen útban volt vitézeivel s bár háromszorta nagyobb számú ellenség állott vele szemben, mégis elhatározta, hogy szerencsét próbál és megtámadja őket. Magához vette a veszprémi huszárokat s hogy legalább rémületet keltsen az ellenség sorai között, száguldva-rohanva indult a török dandár ellen. Volt vele még vagy 100 gyalogos pápai hajdú is, akiknek meghagyta, hogy a